Veletek volt már ilyen?

Éretté az tesz szerintem, ha rájössz hogy önmagadon kívűl más is létezik és ugyanúgy érzései vannak.

Például a 25 év körüliek akik nem dolgoznak csak buliznak és a szüleikkel laknak gyerekek, mert nem gondolnak szüleikre, a 40 éves femináci "gyerek" mert nem gondol bele hogy a férfi is ember, a családos apuka aki megcsalja a feleségét "gyerekes" mert nem gondol a családjára.

Egy gyerek önző mert figyelmet akar és tudatlan. Egy 25 éves tanult egyetemista gyerek marad ha nem próbál önállóan élni, de akkor is az szerintem, ha a barátját szidja hogy miért a barátnőjével/barátjával van, mert közéjük áll stb, ahelyett hogy elfogadná azt hogy barátja boldog.

Sokszor van nekem is ilyen érzés ha elbizonytalanodom valamiben vagy ha új dolgot tanulok meg, egyedül vagyok.

20/F

amíg élsz, lesznek ilyen pillanataid.

de egy bizonyos kor fölött már nem azt fogod bánni, hogy lélekben gyereknek érzed magad, hanem hogy a tested fölött közben elszállt az idő.

Én is így érzek, elég gyerekes vagyok néha, és nagyon bánt is, mert nehezen tudom leküzdeni.

De egyet kell értsek az #1-essel, több helyről hallottam én is, hogy addig nem tekinthető felnőttnek valaki, amíg nem tud mások szemszögéből is átlátni adott szituációkat. Amíg nem bír másokat előtérbe helyezni (pl szerintem a gyerekneveléshez ez elengedhetetlen) addig nem tekinthető felnőttnek.

Illetve a másik dolog ami ehhez kapcsolódik, az a felelősségvállalás. Vállalnia kell a tettei következményeit. Amíg ezt nem érti és tanulja meg valaki, addig a legkevésbé sem lehet felnőtt gondolkodásúnak titulálni.

18/L