Ahogy idősödtök, számotokra is úgy tűnik, hogy egyre gyorsabban és gyorsabban telik az idő?

Igen, ez így van vagy 18-20 éves korom óta.

Gyerekként rettentő hosszúnak és tartalmasnak tűntek a napok. Valahogy a reggeli készülődés is elég volt arra, hogy megnézzek még egy mesét, délután 1-2-kor már otthon voltam, és valahogy úgy tűnt, hogy csomó mindent csinálok. Tanultam, játszottam, rajzoltam, kint voltam haverokkal. És 9-10 körül már ágyban voltam.

Még a szakközép is hasonló volt, délután 3-4-re hazaértem, de addig is a városban beszélgettünk, hazafele sok ismerős volt, mindenkit ismertem szinte a buszon, utána meg szintén 1-2 haverommal lógtam. De még a gépezés is más volt, 1-2 óra után már kiégett a szemem a monitortól, a maximum az 3-4 óra volt amit egyhuzamban lejátszottam akkoriban, de utána olyan perpatvar volt otthon hogy ihaj.

Ehhez képest az egyetemen sokkal jobban repült az idő, mióta dolgozom azóta meg főleg. Gyakorlatilag reggel kelek, megyek, hazajövök már 6-8 óra van, még leugrom boltba vagy elmosogatok, és már el is ment a nap.

Mondjuk mostanában kezdem megtalálni az egyensúlyt, és minden napra beiktatok valami programot. Néha megelégszem azzal, hogy kiülök az állomásra és nézem ahogy jönnek, mennek a vonatok. Máskor elmegyek hétvégente túrázni 1-1 naposokra. Az ilyesmik kicsit megtörik a munka monotonitását.

Sajnos, igen! Repülnek az évek.:-(

Én kb. 20 éves kor felett kezdtem ezt érezni.

Előtte, gyerekként, diákként valahogy más volt az időérzék. Mintha lassabban telt volna. Ha valami eseményt várt az ember, mondjuk egy utazást vagy a Karácsonyt, türelmetlenkedett , hogy jaj, még mennyit kell rá aludni...

Felnőttként már úgy vagyok ezzel, hogy majd úgyis elérkezik, ha várok valamire, nyugi, nem kell siettetni az amúgy is gyorsan száguldó időt. És megpróbálom hasznosan tölteni a kötelességeken kívül, mint a munkahely és a háztartási feladatok.