Szellemi munkát végző, tanult, értelmiségi emberek! Számotokra nem tudathasadásos állapot ez?

A szülővárosomban dettó ugyanez van, mint amit írtál. Általános iskolában szinte szégyelltem, hogy okos vagyok és hogy tovább szeretnék tanulni. Ott ez stréber, városi dolog volt, előszeretettel hangoztatták, hogy a tanulás azoknak való, akiknek büdös a munka. Amikor másik városba mentem gimnáziumba, beszólogattak anyámnak, hogy a kisasszonynak úgy látszik nem fűlik a munka hogy elment, mintha itt nem lenne középiskola (híresen rossz minőségű persze, aki felsőoktatásba szeretne menni, mind elmegy 8. után). Mások jóindulatúnak akartak látszódni és lesajnálva mondogatták, hogy hát igen, az a kislány olyan gyenge és sovány, biztosan nem bírná a munkát és ezért kellett elküldeni továbbtanulni. Szerintem ilyen környezetben az ember hiába is magyarázkodna. Kismilliószor hallottam már, hogy minek a diploma, úgysem lesz itt munkám (mármint a kisvárosban- az persze meg sem fordul a fejekben, hogy nem akarok visszamenni oda) meg hogy a továbbtanulás a gazdagok hülyesége (itt többnyire visszaköszön a büdös a munka- refrén). Ami a poén az egészban az az, hogy a szüleim elég rosszul éltek amikor egyetemre kerültem, ennélfogva a második diplomám megszerzéséig különböző gyárakban toltam az éjszakai műszakot, mellette persze hoztam a megfelelő átlagot, mert kellett az ösztöndíj. Egyetlen egyszer ragadtattam magam odáig, hogy egy kedves ismerős többszöri "büdös a munka, városi úri majom akarok lenni" típusú kijelentésére megjegyeztem, hogy urambocsá de az hogy átlagosan 3 éjszakát alszom egy hétem mert 12 órás műszakokban építem a szocializmust hogy fizetni tudjam a tanulmányaimat, éppenhogy arra utal, hogy nem is olyan büdös az a munka, mire azonnal jött a válasz: az csak gyár, az igazi munka a földeken történik, amíg nem kaszálok, nem aratok a 40 fokban, addig nem dolgoztam semmit. Én kértem elnézést. Az az egy szerencsém van, hogy ritkán járok ebben a kisvárosban, a rokonainkkal nincs szoros kapcsolat, szóval nem érnek sűrűn efféle inzultusok. Ha véletlenül találkozom valakivel, udvariasan bólogatok.

Azért felháborító, amiket itt egyesek kommentelnek, de vannak kivételek is: apukám burkoló, egyszerű szakmunkás, de mindig támogatott engem és az öcséimet is a tanulásba, mindig azt mondta, hogy "tanuljatok, különben oda juttok ahova én" (Pedig nem keres rosszul, csak hát a "szar" munka az szar munka)

Átszellemülès. Kèpes vagy rá oda ès vissza is. A környezeted szintèn is tudsz lenni ès felette is ha fizikailag is ott vagy. Egy csomó nèzeteltèrès elkerülhető így.

Szintjèn*

Ezen kívül azt tudom mondani, hogy rohadtul nem életszerű a kérdés. De ha mégis ilyennel találkozol akkor azt a fantasztikus intelligenciádat felhasználhatnád arra is, hogy megtaláld ezekkel az emberekkel a közös hangot. Csak van véleményed a hétköznapi (vagy számukra hétköznapi) dolgokról is. De ettől függetlenül azt is meg tudni tanulni kezelni hogy időnként vannak kényelmetlen szituációk az életben.

ez a kérdés nagyon is életszerű. Csakhát nem mindenkinek szól. Az érzelmi gyűlölködés talán most elfogadható, de hosszútávon csak lúzer leszel miatta kisp..cs