Ti élnétek így tovább?

Kedves Kérdező!

Én nem élnék így tovább, én változtatnék rajta. Túl hosszú az ábécé ahhoz, h már a b betűnél, a B tervnél feladd. C, D, E stb várnak rád (persze ha kidolgozod őket).

Írj privátot, ha gondolod.

Nos, talán kíméletlennek fogok tűnni, de előre leszögezem, hogy nem a (szerintem) rossz irányba szeretnélek ezzel lökni.

25 éves vagy, a családod melletted van, akkor is ha nem éppen tökéletes. Megnyugtatlak, senkié nem az, mindenhol vannak viták! A miénk is csak azóta tökéletes, amióta nem lakok otthon! :)

Én fenntartom, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Kifogásokat soroltál, méghozzá sokat. Az élet kemény, fel kell hozzá nőni! Megfutamodni a legegyszerűbb dolog a világon. Mindannyian küzdünk azért, hogy elérjük a céljainkat, aztán amikor az megvan ott van az üresség, újra kell találni valamit, ami hajt a szürke hétköznapokban. Ha nem érjük el mindannyian koppanunk, a földre zuhanunk és itt jön az emberi akarat, a döntés, hogy ott maradsz, nyalogatod a sebeidet és bőgsz a kispárnádba, hogy mit sem ér az életed, vagy levonod a tanulságokat, megrázod magad és akármilyen nehéz is felállsz és foggal körömmel harcolsz tovább a B vonalon. Aztán ugyanebben lehet, hogy megint falnak mész, jön a C, a D és akár több más terv is, mire elérkezel a cél állomáshoz, de tudod mit mondok? Minél inkább megküzdesz egy célodért, annál büszkébb leszel a végén, hogy elérted!!! SOHA, semmi nem fog ingyen, befektetett munka nélkül az öledbe pottyanni és most te éppen ezt készülsz megkerülni a könnyebb úttal.

Vegyük sorra:

1. Szülőkkel való együtt élés. Tudod te hány 25 éves él még a szüleivel, hasonló problémákkal? Egyáltalán nem vagy egyedül ezzel. Itt a cél, amit kitűzhetsz magadnak, néhány éven belül elköltözni!

2. Iskola. Mi tart vissza hogy tanulj még? Akár egy szakmát. Hatalmas munkaerő hiány van, nem lehet jó szakmunkást (ácsot, kőművest, festőt, hegesztőt, cnc-st, stb.) találni, miért nem vágsz bele? Akár átmenetileg ebben dolgozni? (Élő példa: A párom érettségi után hegesztőnek tanult, ebben helyezkedett el, majd amikor anyagilag úgy állt levelezőn egyetemi képzést kezdett és ma mérnökként dolgozik.)

Ha tanulsz és igazán odateszed magad, eredményeket érsz el, már ezzel növelheted az önbizalmad!

3. Munka. A 2-es ponttal kapásból megoldódik és azt mondom fenti szakmákkal mégcsak meg sem kell gebedned, hogy munkát kapj.

4. Barátnő. A nők nem szeretik az önbizalom hiányos, életunt, elkeseredett férfiakat. Nem azért szeretnének kapcsolatban élni, hogy felépítsék A férfit. Szerintem az esélyeid egyenesen arányosan nőnének az önbizalmad növekedésével, amihez pedig jelentősen hozzájárulna fenti három lépcső teljesítése.

5. Barátok. A barátság egy kölcsönös viszony. Nem csak ők keresnek engem, én is keresem néha őket. Rendszert kell vinni az egészbe. Ha egy baráti kapcsolat romboló a számodra, akkor az nem barátság, tudatosan le kell építeni. Nekem ezért van 1 főből álló baráti társaságom, de az az egy fő olyan, akivel tudom hogy bármikor bármiben számíthatunk egymásra. :)

6. Jogsi. Most ez komoly? Ebben méred a boldogságot? Majd ha dolgozol, lesz rá pénzed, megcsinálod. Vehetsz autót is, na bumm. Hatalmas eredmény a mai világban mit ne mondjak... 10 embert hátsón rúgsz az utcán 9-nak van. Még csak értelmesnek sem kell hozzá lenni, ha van rá pénze az embernek. Ha lesz rá pénzed, te is abba a 9-be fogsz tartozni. Semmi szégyellni való nincs azon, hogy a te szüleid nem tudtak befizetni rá. Na bumm.

Mi értelme van élni? Hát te magad! Amikor elkeseredik az ember, végig kell gondolni azt, hogy miért is jött a földre. Van valami nagyhatalom, aki ide küldött. Mennyire csodálatos egyáltalán hogy pont én most itt lehetek és mennyire gáz lenne azt mondani, hogy mindent félredobok és itt hagyok csapot-papot, mert nekem ez a lehetőség nem kell!?

Egy barátnőm 17 éves korunkban csontrákban meghalt. A második kemója után zokogva mondta nekünk elcsukló hangon, hogy emberek öngyilkosak lesznek, önkényesen eldobják az életüket, pedig ő mit meg nem tenne azért, hogy csak még néhány évig éljek. Csak néhány év... Mérhetetlenül mérges volt és azóta én is mérhetetlenül értetlenkedem, amikor valaki öngyilkosságra készül. Mi olyan dolog lehet a mai világban, ami erre késztet?

Lebénultál tetőtől talpig? Elvesztetted a teljes családodat egy balesetben? Ezek problémák... Az általad felsoroltak kifogások, amin némi belefektetett energiával lehet segíteni.

Én diplomás vagyok, szerencsés, szerető családból származom, akik mindent megadtak nekem anyagi lehetőségeikhez mérten. Ugyanakkor nagyon sok barátom volt, akinek én adtam oda a reggeli szendvicsemet, hogy legyen mit ennie reggelire és számomra a legnagyobb bizonyosság, hogy sosincs kilátástalan helyzet az az, hogy a két ember közül mindketten végig küzdötték az egyetemet és ma jó körülmények között élő fiatalok!!!

Szerinted másnak nem jelent nehézséget az iskolában a fiatalság rosszindulata? Ha vékony vagy az a baj, ha duci az. Ha 5 percen belül futsz x métert az a baj, ha azon kívül, béna vagy. Ha salátát eszel gáz vagy, ha chipset, akkor meg azért vagy az. Ennyi...

A munkahelyemen fél évig hallgattam, hogy kivel feküdtem össze, vagy kinek vagyok a kije, hogy idekerültem középvezetői székbe. Bunkóztak, nem segítettek, alám tettek, ahol tudtak. Sokszor sírva jöttem haza, még is felszívtam magam és maradtam, mondván, hogy nem én leszek az, aki itt megfutamodik. Ma már mindenki elfogad, beilleszkedtem, még egy lépcsőt léptem felfelé, a dupláját keresem a kezdő fizetésemnek és imádom a munkahelyemet. Megküzdöttem érte? Brutálisan... Nem is tudom hogy bírtam mindennap így bemenni dolgozni. Elégedett vagyok magammal, hogy küzdöttem? De még mennyire. Ha újrakezdhetném is így csinálnám? Abszolút.

Én az életet egy lépcsőnek fogom fel. A földről indulsz és az ég a cél ez egyértelmű. Van, hogy az ember lassít, mert elfárad, van hogy gyorsabban veszi a fokokat, van hogy megbotlik, akár el is esik, legurul. Dönthet, hogy feláll és újra megpróbálja legyőzni a fokokat, vagy feladja. Vannak pihenők és fordulók benne, de a lényeg a lépcsőfokok tartalma. Hogy az ember büszkén nézzen vissza arra, ami célt kitűzött maga elé és elérte.

Mindenki küzd azért, hogy egyre előrébb és előrébb kerüljön. Neked is ezt kéne tenned, hiszen egyetlen olyan problémát sem mondtál, amin ne lehetne változtatni akarattal és kitartással!!!

Őszintén, igazából te lusta vagy bármit is tenni és egyszerűbb nyűglödni. Ne haragudj, de te kérted a véleményt, így elmondom. A felsorolt problémáid 99 %-ával mindenki találkozik életében legalább egyszer, és egyáltalán nem orvosolhatatlan.

1. szülő - el kell költözni. Vagy a sarkadra kell állni és visszaszólni.

2. fix munkahely - keress egyet talán?! Ha nincs semmi a környéketeken, betanított munkásokat mindig keresnek, szállással, néha még étkezéssel is együtt, fogd a cókmókod, és akkor az első 2 probléma egy csapásra megoldva.

3. iskola - mihelyst kicsit összeszedted magad, nyugodtan beiratkozhatsz egy levelező vagy esti tagozatos bármilyen képzésre.

4. csúfolódás - szerinted csak téged csúfoltak az iskolában? ugyan már... engem folyamatosan lerondáztak, meg csesztettek, akkorát belevágott ököllel az egyik fiú a combomba (lány vagyok!) meg a vállamba, hogy látleletet kellett vetetni. És? Kikupálódtam, most meg az összes egykori volt osztálytársam csorgatja rám a nyálát, mert nekik csak a 18 évesen leellett, lenőtt, zsíros hajú volt osztálytársnőim maradnak.

5. barátnő - hidd el, hogy minden az önbizalmon múlik. Nekem sem volt sokáig barátom, holott már az összes barátnőm csókolózott vagy már rég párkapcsolatban élt, én meg még mindig szűz voltam, minden tekintetben. Egyszer elegem lett, fogtam magam, feltuningoltam a ruhatáramat és megtaláltam a stílusom, ami jól áll. Ettől sok visszajelzést kaptam, tehát nőtt az önbizalmam és sokkal könnyebben ismerkedtem.

6. barátok - tudom, nehéz már felnőtt korban barátkozni, de nem lehetetlen. Elég egyszer bekerülni egy társaságba, onnantól kinyílik a világ.

7. autó, jogsi - nem jelent semmit, nekem sincs, nem is lesz.

Szerinted, kérdező, nekem mit kellett volna tennem, amikor 16 éves koromban meghalt faterom, anyám meg lelépett egy orvos barátjával? Állami bérlakásban laktunk, mint akkoriban mindenki, aki városban élt. Testvérem nem volt, az összes rokonom vidéken. A középiskolát elkezdtem és eszem ágában sem volt abbahagyni. Nem azért, mert szerettem, hanem mert elkezdtem. És ha valamit elkezdek, azt végigcsinálom, ha cigánygyerekek potyognak is az égből. Senkinek sem szólhattam, mert nem akartam intézetbe kerülni. Helyette éjszakai vagonrakást vállaltam. Félpénzen, mert jattolnom kellett a valódi éjszakás brigádnak. Enni, inni ruházkodni, lakbért, rezsit fizetni, minden az én nyakamba szakadt, és közben folyamatosan hazudozni az ofőnek, hogy most éppen miért nem aktuális a családlátogatás. Persze, nem volt hülye, levette, hogy vetítek, és onnantól folyamatosan alám tett. (Javára legyen mondva, hogy utolsó évben, mikor egy "jóakaró" osztálytársamtól, akinek egyszer elsírtam a bánatomat, megtudta az igazat, falazni kezdett nekem.)

És megsúgom neked, gyönyörű életem lett. Idejekorán megtanultam, hogy ha valamit el akarok érni ebben az életben, akkor csak magamra számíthatok.

Te 25 éves vagy, bakker! Férfi! Keresd meg hát a tökeidet, és próbálj meg hozzájuk méltóan viselkedni.

58F