Aki úgy döntött, hogy nem szeretne gyereket az miért nem? Mi az, ami a legjobban idegesít bennük?

Egyszerűen képtelen vagyok gyerekekkel kommunikálni. Jó 10 éven keresztül a tágabb családom, unokatestvérek, másod unokatestvérek, stb gondoskodtak róla, hogy folyamatosan legyen kisgyerek a családban, és konkrétan nem tudok velük meglenni 5 percnél tovább. Alapjáraton az is irritálna, mikor a szomszéd szobában visítanak, meg verekednek, de ez mégis jobb annál, mintha nekem kéne azon erőlködnöm, hogy szórakoztassam őket. Nem arról van szó, hogy utálom őket, csak egyszerűen nagyon nem vagyok velük egy hullámhosszon.

Persze fel lehet hozni érvként, hogy egy saját gyerekkel teljesen más lenne, de semmi kedvet nem érzek hozzá, ráadásul ez a felelősségvállalás és elköteleződés olyan mértékű elegye lenne, amire nem vágyom, pláne az eddigi kellemetlen tapasztalataim alapján.

Az egyetlen vonzó dolog számomra a gyerekvállalásban az az álomszerű elképzelés, hogy idős koromra nem maradnék magányos, de a valóság az, hogy lehetsz fantasztikus szülő és nagyszülő, aki minden tőle telhetőt megtesz, aztán mégis lesz@rnak a hozzátartozóid. Ezt látom rengeteg helyről, többek között a saját családomban is. A mamám és a papám felnevelt 2 gyereket és 5 unokát, de olyan igazi falusi idilli gondoskodással, hogy mindig volt meleg sütemény a házban, meg nem kellett kétszer kérni, hogy menjenek segíteni, ha a ház körül volt valami teendő, mára viszont olyan szinten sz@rik a legtöbbjük a mamámra (a papám már meghalt) hogy egy rohadt szülinapi telefont képtelenek megejteni már nem tudom hány éve.

Szóval még ha leküzdöd minden undorodat a gyerekektől, feladod az életed, a saját szükségleteid és kényelmed nagy részét, ha nő vagy, akkor még a saját tested is végleg átformálódik, mindezt azért, hogy amikor már öreg vagy, és szükséged lenne arra, hogy visszakapj egy kis törődést, akkor nagy eséllyel a leszármazottjaid úgy tegyenek, mintha nem is léteznél.

Francba az egésszel.

A legsúlyosabb indok, hogy 95%-ban a terhesség során kialakul az öröklött betegségem, ami halálos.

Egyébként:

- nem szeretem az elköteleződést ilyen mértékben

- élni akarok, utazni, bepótolni, ami a 18-27 éves koromig kimaradt, mert a megéhetésemért küzdöttem

- utálom ha a mellemhez érnek, szoptatás kizárt

- a hisztivel nem tudok mit kezdeni

- irritálnak a vergődő, semmiért ordító kisgyerekek

De egyébként a nagyobbakkal nincs bajom, mert a 9 éves unokahúgomat imádom, meg a kétéves unokatesóimat is.

Én úgy vagyok vele, hogy nincs benne az 5 éves tervemben.

Viszont minél jobban telik az idő, annál inkább úgy gondolom, hogy semmi szükségem gyerekre :/

Furcsa, mert valahol a nagyon távoli jövőben szeretnék nagy családot, 3-4 gyerekkel. De ha így folytatódik, akkor nem lesz egy sem.

Szeretnék jó apa lenni, de erre nagyon nem állok készen, túl nagy felelősség nekem, olyan sok helyen lehet hibázni, és nem akarom, hogy annyi gyötrelem érje őket, mint engem.

25f

"baromi nehezen találom meg a hangot bárkivel, aki velem nem egy szellemi szinten van (hanem lejjebb), és energiát kell abba belefektetnem, hogy ugyanazt az ő szintjén mondjam el... "gyerekekkel" kb. 8-10 éves kor után tudom megtalálni a hangot egyáltalán"

Na, ez kiverte nálam a biztosítékot...

Nem vagy te egy kissé beképzelt...?

A kisgyermekektől mindannyian tanulhatunk - lényeglátást!

A létezés nem szemellenzős lineáris, hanem ciklikus! A filogenezistől az ontogenezisig, a történelemtől a technikai fejlődésig.

Az ókorban fejlettebb volt a technikai tudás, aztán történt valami, feltehetőleg jégkorszak, és elvesztettük e tudást, majd elkezdett felfelé ívelni megint, azaz ismét fejlődni; de a technika is csak egy példa a sok közül, hogy ez is ciklusosan alakul: fent-lent-fent-lent, az időfolyamban.

ÉS SZEMPONTFÜGGŐ. Milyen vontakozásban fejlettebb illetve fejletlenebb egy élőlény... A kisgyermek még lényeglátó, aztán még kisgyermekkorban elveszítjük e tudásunkat, márpedig egy intellektuális, kognitív képességünk volt! Aztán jó esetben a húszas éveinkben kezdünk ismét lényeglátók lenni, jobb esetben már kamasz korban.

Sok állat értelmesebb, mint sok nagykorú ember!

Nem beszélve a kisgyermekekről, milyen lényeglátóak!

És akkor CSAK az intellektuális képességekről szóltam most! Más többletre és pozitívumára nem tértem most ki a kisgyermekeknek.

(Más szempontból pl logikai készségek terén viszont alacsonyabb szinten áll a kisgyermek még, de a logika csak egy dolog, és alapvetően csak az egyik féltekénk képessége, a balé. És mi van a jobb agyféltekével??)

"A mamám és a papám felnevelt 2 gyereket és 5 unokát, de olyan igazi falusi idilli gondoskodással, hogy mindig volt meleg sütemény a házban, meg nem kellett kétszer kérni, hogy menjenek segíteni, ha a ház körül volt valami teendő, mára viszont olyan szinten sz@rik a legtöbbjük..."

Nem tudod, mi lehet emögött, legalábbis sok más család esetén.

Mindettől függetlenül valóban sok nagykorúnak

nem való a gyerek, ezt megértem.

És jobb, ha nem is csinálnak...

Nincs türelmem a gyerekekhez - és nem akarok egy pszichopatát nevelni a társadalomnak.

Nem tudnám gond nélkül finanszírozni a gyereknevelést, - az állam és a bankok által kínált "jólétből" pedig köszönöm nem kérek, - biztosítottak már egész életemre "programot", (a gyerekeim életére köszönöm nem kérek), - nem fogok senki előtt sorozatosan megalázkodni csak azért, hogy emberhez méltóan élhessünk és nem akarok egyetlen egy bürokratának sem kiszolgáltatottja lenni még ezen a vonalon is.

Ez az ország nem érdemli meg, hogy az idők végezetéig fennmaradjon, - ilyen mentalitású emberek sehol sem kellenek hosszútávon, esetleg rabszolgának. Nem ajándékozom meg egy plusz droiddal a rabszolgatartókat.

Nem veszek egy plusz nyűgöt a nyakamba, mert az aktuális vezérbika időközönként elkurjantja magát, hogy ő úgy látja jónak, - s aki nem áll be a neki tetsző sorba, azokat közgyűlölet tárgyává teszi! - Neki futja erre, (mert "olyan helyre fújta a szél") - míg én egyik napról a másikra vegetálok, - mint egy "IV. o. állatpolgár"!

Az ifjúság MÁR MOST SEM a hálájáról híres, - elsősorban a digitális korszaknak köszönhetően, melynek segítségével esélyük sincs megtanulni azt, hogy minek, mi a valós értéke (köztük az emberi élettel). A hazugságokkal ellentétben MÁR MOST azt a kort éljük, amikor a multik robotizált világa termeli az érdemi javakat, profitot, - amelyet aztán a legkülönfélébb módokon mentenek ki maguknak, - szó sincs arról, hogy azok az emberek termelik meg a "nyugdíjakat", akik elől már most elveszik a gépek az emberhez méltó élet jogát, a munkát, a megélhetést.

Kiapadóban vannak a lét alapvető elemei is, - mint az emberi fogyasztásra alkalmas víz, illetve levegő, melynek felgyorsult következménye az lesz, hogy az emberek fegyverrel esnek egymásnak. Az emberiség módszeresen ki fogja irtani magát, - az én leszármazottjaim sem végrehajtói, sem elszenvedői nem lesznek ennek.

"Nem ajándékozom meg egy plusz droiddal a rabszolgatartókat."

Ez nem pusztán hazai probléma, hanem nemzetközi, főleg az USA van tele agymosottakkal.

És nem az országot kell hibáztatni, hanem azt a kevés, korrumpálható hazaárulót alias vezető politikusok.

Máskülönben egyetértek veled, de ezekben nem.

Bar szeretem a gyerekeket es egyre jobban erosodik bennem a fajfentarto oszton vagy mi? Apasag?

De.

Van egy par dolog, amit en is megszeretnek elni.

A masik a termeszetem. Utalom, ha iranyitanak. A gyerek nagy felelosseg.

A munkahelyen, akkor, szinte kuss az ember neve, mert ketszer at kell gondolnia a dolgokat. Hiszen egy masik eletert felel.

Igy is bizonytalan a vilag. Meg nagyobb felelosseg. Nem kerek belole.

Az is kozrejatszik, hogy meg nem talalom a helyem a vilagban. Nem is azt csinalom, amit szeretek.

Bar a foci erdekelt igazan, de azon kivul?

Azt is megfigyeltem, akiknek van gyereke, hogy nem latom az arcukon azt a derut, mosolyt. Mintha nem is lennenek boldogok.

En magamnak szeretnek megfelelni, nem masnak.

Illetve kellene egy olyan lany is, aki hasonlo gondolkodasu es megvan a vonzalom, stb...

Nem egyszeru az elet, nem bonyolitom tovabb.