90-es években születettek! Milyen volt a korai 2000-es években kamasznak lenni? Csak szerintem volt akkor minden jobb mint most?

Érdekes, hogy ilyen kérdéseknél mindenki a insta, fb, okostelefonról beszél....

Az én személyes véleményem az, hogy ugyanolyan, csak a mostani fiatalok, gyerekek élete kényelmesebb. Anno, ha valakivel találkozni akartunk egy baráttal, akkor bizony elkellett sétálni hozzá, vagy bicózni. Ha ezt nem tetted meg, akkor bizony magányos voltál. Amikor gyerek voltam (90-es évek közepe), itt falun meg vezetékes telefonja sem volt mindenkinek. Ma mi van? Ugyanaz, csak ha valakivel beszélni akarsz, akkor fogsz irsz egy üzenetet, jobb esetben egy találkát, rosszabb esetben személyes kontakt nelkül beszélitek meg a gondokat.

Anno is voltak "versengések". Kinek van a jobb bicója, kinek van focilabdája... ez.ma is megvan, csak kinek van jobb ujabb telója......

Anno ha mi nem értünk haza időben, és a szülő jött megkeresni minket, akkor mi nagyon szégyeltük magunkat. Ma meg azon megy a vita, ráadásul itt rendszeresen, hogy miért nem maradhat kint éjjelig, mert joga van hozzá... stb stb (ebbe nem megyek bele, mert csak vitát generál)

Összesítve: szerintem jobb volt, mert akkor voltam gyerek és ezért mondom. Mai fiataloknak azért jobb, mert kényelmesebb életük van. Szinte ha akarnak valamit azonnal megkapják legyen az tárgyi ajándék, vagy csak egy beszélgetés a baráttal.....

Én '89-ben születtem, de azért válaszolok, mert 2000-es évek elején voltam kamasz. Pl. amikor bejöttek az emók, akkor én már fél lábbal kint voltam a kamaszkorból...

Amit most nézek, nekem sokkal több minden tetszik a mostani divatból, mint ami a mi korunkban volt. Plázacicák akkor is voltak, ráadásul akkor sokkal ízléstelenebbül öltöztek (együtt volt a feketére tetovált szemöldök, a narancssárga szoli, a műanyag műgumi cipők-ékszerek, az áttetsző csótányroppantó, minden csillámos és rózsaszín...). A lógós gatya is divat volt akkor is.

Snapchat helyett volt myvip, ami kb. az egész internet legalja volt.

Swag helyett volt a "diszkós k.ö.ög" stílus... talán az ilyen "kis grófo"-mániások körében most is van, de messze nem annyi. Flitteres neonszínű 72-es betűméretes márkajelzéses felsők, színes gyöngyös nyakláncok pasiknak, öv méretű miniszoknya stb. A sima normális lánydivat meg borzalmas volt... csomó feliratos cuppanós póló (a feliratok mindenféle ízléstelen betűtípussal), trapézfarmer, "a farmerhez minden szín illik" hozzáállás, műanyag ékszerek, túl sportos... manapság annyi szép, nőies ruhát gyártanak fiatal lányoknak is... pl. nálunk volt olyan, amikor kiröhögtek mindenkit a suliban, aki mindennapokra szoknyát vett fel, ha az nem bugyimutogató módon rövid vagy farmerből való volt. Egy elegáns cipőre rámondták, hogy nagymamás/nagypapás, mert csak az edzőcipő volt a menő. White Sensation party-szerelések...

Annyival nem volt másabb.

Talán annyi, hogy a slamposabb öltözködést akkor még el lehetett adni rockernek/alternek, most meg már nincs rá mentség.

Nekem csak az tetszett, hogy volt kuss.

13 voltam 2000-ben, nekem tetszettek az akkori cuccok, tudom, gáz vagyok. De az volt a legjobb, hogy nem keresett mindig mindenki. Csak vezetékesen értek el, a szüleink meg azért nézték, hogy ne csináljunk milliós számlát. Így nem volt a világ állandóan jelen a szobámban.

Nem azt mondom, mert az elérhető tudás meg baromi jó, torrent nélkül meg kikészülnék, de néha olyan jó lenne a telefon mellett ülni és várni, hogy hívjanak a beígért időben, mint kapni egy lol "vigyori fej" szmájlit percenként.

93-ban születtem. Akkor is nagyon szerettem azt ami volt, visszagondolva pedig nagyon hiányzik.

Átjött az unokatesóm, reggel felkeltünk és lementünk a játszótérre (panelban laktam), röpiztünk, kártyáztunk, fociztunk, összebarátkoztunk csomó emberrel, velük lógtunk. Este hazamentünk, kiültünk az erkélyre, dumáltunk, nevettünk. Telefon kb a kezünkben sem volt, minek lett volna?

Ma meg azt látom a családban, 14 éves gyereknél, hogy átmegy a haverja, ülnek egymás mellett és mobiloznak, néha mutatnak egymásnak valamit és ennyi.

Nyilván ezt sem lehet általánosítani, csak a saját tapasztalatomat írtam le.