Miért nem félek a haláltól?

Sziasztok! Tehát, arról lenne szó, hogy egyszerűen valamiért nem félek a haláltól. Régen rettegtem tőle, éjszakánként alig bírtam elaludni, mert attól féltem, hogy reggel már nem ébredek fel. Igazából, miután ez az érzés elmúlt bennem, azután tériszonyos lettem, és a magasságtól még a mai napig félek. Viszont: most nyáron életemben először repültem, februárban tudtuk meg, hogy repülővel megyünk, és azt hittem, hogy nagyon fogok félni, de egyáltalán nem. Valamiért az a gondolat volt a fejemben, hogyha lezuhanunk, akkor Isten is így akarta, és hogy már nincs több dolgom itt a földön (alapjáraton nem vagyok vallásos). Régen rettegtem a csúszdáktól is, ma már csak nagyon kevés olyan csúzda van, amin nem mernék lecsúszni. A tériszonyom ellenére most a nyaraláson egy ilyen hőlégballon szerű valamire is felültem, és nagyon élveztem. És igazából, nem szeretnék meghalni, de valahogy az sem izgatna, ha ez még is megtörténne. Miért van ez? :/ 12/L