Tényleg ennyire probléma, hogy 17 évesen nincs semmi hobbim?

Gondolom, akik "csesztetnek" azt szeretnék, ha valami (szerintük) értelmesebbet csinálnál mint most. Lehet, hogy (szerintük) túl sokat ülsz a gép előtt vagy tengsz a haverokkal vagy pont nincs társaságod, míg ha sportolnál, épülnél testben, kitartásban.. stb. vagy ha alkotnál lélekben, kézügyességben... stb. vagy ha elmélyednél bármiben (akár a gép előtt) lehet orientálódnál egy hivatás felé (az egyik legnagyobb kincs az életben, ha nem csak pénzért, de lelkesedésből is dolgozhat az ember) és ha eljárnál, lehetne nagyobb (vagy szerintük értelmesebb) baráti köröd. Esetleg még önmagad is jobban megismered.

Erőltetni persze nem lehet, de egy esélyt adhatsz, hacsak egy kicsi fantáziát is látsz valamelyik lehetőségben. Idegroncs biztos nem leszel egy hobbi kipróbálástól (hacsak nem tériszonyosként ejtőernyőzésre kényszerítenek vagy antiszocként társastáncra), ha nem tetszik, abbahagyod.

Figyelj most keress valami olyat ami érdekel mert a büdös életbe nem lesz ennyi szabadidőd többet vagy maximum a nyugdíj alatt (de az már egyrészt nem lesz, másrészt addigra fizikailag roncs leszel).

Én mióta dolgozom az összes szabadnapomon csak takarítom a heti rumlit. Szívesen csinálnék dolgokat, mert úgy érzem hogy a munka meg a takarítás lesz az egyetlen amit halálomig csinálok. Most kéne emlékeket gyűjteni amíg fiatalok vagyunk. Nekem sincs kifejezetten hobbim, én legszívesebben tanulnék. Csak ugye az sincs ingyen ha az ember kijárta az iskolát.

Rajzolhatsz, sportolhatsz, kreatív dolgokat készíthetsz, járj el valami klubba emberek közé. Csak ne otthon filmezz mert azt tudod majd 70 évesen rokkantan is.

Szia!

Pedig jót tesz! Én küzdősportolni kezdtem el, 3000 forint havonta és erre megy el minden nyaram de megéri! Új EMBER lettem.