Ha úgy megvert a volt párom, hogy beszakadt a dobhártyám,3 hétig sem múlt el, akkor mit kaphat?

Nyilván nő vagyok.

Nagyon szégyenlem ezt az egészet, mások előtt is. Teljesen kikészített, elvettte az életem, én meg marha tűrtem. Decemberben kezdte el, addig nem beszélt velem csúnyán. Utána már csak egy piszok bolond, szemét lettem, akit ő majd bezárat.

Miért hittem, hogy megváltozik, ha még csak egy egészen kicsi megbánás sincs benne, bele sem gondol, hogy hogyan érezhet a másik. Bűntudata sincs soha, még ő sértődés meg, ha visszaszólok. Ha már rám néz félek.

Igazából a sebek begyógyulnak, de a lelki sérülések soha sem. Volt, hogy sírva menekültem el előle az utcára, hazaédesgetet, utána azt mondta, hogy részeg voltam a szomszédoknak.

Van ilyen pszichopata, aki azt élvezi, hogy kikészíti a másikat? Egy gyenge nőt, aki tűr. Meg teljesen átmosta az agyamat, elhitette a hülyeségeit. Sajnos apám is ilyen volt, erre belefutottam újra ebbe.

Legszívesebben leugranék valahonnan vagy elköltöznék a világvégére.

Már elköltöztem.

Viszont volt, hogy ilyet vágott a fejemhez, hogy úgy agyonver, hogy a mentő visz el.

Meg egy drogos csitri vagyok, akiért mindjárt jönnek az elmegyógyintézetről.

Meg fogja fel, hogy nem vagyok normális, úgysem hinné el senki.

Én meg közben tönkrementem.

A szép benne, hogy anyukám is az ő pátját fogta, hogy milyen rendes ember, bármit megtenne értem... Ez a legaljasabb gyűlölet szerintem.

Bár azt lehet kikészíteni, aki hagyja is magát

Táppénzen voltam, vagyis csak akartam maradni, de már hazazavartak a munkahelyemről. Erre kitalálta, hogy csak itthon akarok dögleni, nem csinálok semmit, nincs is bajom, csak megbolondultam.

Magas lázam volt, meg sem bírtam mozdulni...