Normális, hogy így érzek?

Kissé üresnek érzem az életem. Vannak dolgok, amik érdekelnek (nem is olyan kevés), de most már azok se tudnak teljesen lekötni. Vannak ötleteim, hogy mit szeretnék elérni a jövőben, mégse vagyok eléggé motivált.

Úgy érzem, talán ha lenne egy barátnőm, akivel lelki társak lennénk, ez megváltozna, visszanyerném az érdeklődésemet és a motivációmat, tervezhetnénk a közös jövőt stb.

Normális ez szerintetek? Azt mondják, hogy akinek szar az élete, annak nincs értelme egy párkapcsolatba belevágnia, az úgyse fogja megjavítani, én viszont kicsit mégis úgy érzem, hogy sokat javítana rajta.