Miért van az, hogy én minden korszakomban ki vagyok fogva/utálva, vagy meg vagyok szólva valamiért?
Általános iskolában azért kötekedtek velem, mert olcsó cipőkben, ruhákban járok. Aztán elértem, hogy a szüleim vegyék meg a drágábbakat, akkor azért szóltak meg, mert elkényeztetett vagyok és mindenből a legjobbat kapom. Később minden nap elszedték a zsebpénzemet. Ez odáig fajult, hogy végül bicskával fenyegettek meg, hogy ha nem adom oda, akkor belém szúrják, elvágják a torkom, stb. Mindeközben azért is kaptam beszólásokat, mert viszonylag jó tanuló voltam. Középiskolában inkább a szakmai tárgyakból remekeltem, ott azért kezdtek szinte már megalázni, mert nem volt barátnőm. Ott az is előjött, hogy azért is beszólogattak, hogy nem járok diákmelózni és hogy ingyenélő f a sz k a l a p vagyok meg minden. Mostanra látom, hogy van más 15-18 éves, akinek nincs barátja/barátnője, nem dolgozik, nem feltétlen jár a legdrágább cuccokban, vagy épp még drágábbakban jár, de mégsem kap ennyi beszólást, szivatást, megaláztatást. Pár hete összefutottam a megállóban egy volt általános iskolai osztálytársammal, kérdezte, hogy hol lakok, mondtam ott, ahol régen, majd azt mondta: "Még mindig? És meddig?". Jelenleg dolgozok a saját szakmámban, nem mondom, hogy jól keresek (garantált bérminimum), de régi ismerősöktől is kapok mindenfélét. Pl. egyszer vettem 5-7 pólót, majd megjegyezte az egyik, hogy "te bazzeg nem fogsz éhenhalni..." meg hogy "Igen? Bejött az élet!".
Miért kapok állandóan ilyeneket a fejemhez? Mit tehetnék ez ellen? És miért pont én voltam kifogva az általános/középiskolai éveim alatt?
Nem tudok semmi részletbemenőt az életedről,sajnálom ezeket a dolgokat. Szerintem alpári, ostoba emberekkel voltál mindig is körülvéve, akiknek az intelligencia hányadosa ki is merül ebben. Lehet, hogy olyan középiskolát kellett volna választanod, ahol viszonylag értelmes társaság van...
A másik véglet pedig szerintem benned van. Van valami rosszba kisugárzásodban, a viselkedésedben, ami baszogatásra ad okot.
Én is egy nyomorék voltam általánosban, nem voltak jó cuccaim, mégse néztek ki, a személyiségemet szerették.
De ezt is megértem. Van egy barátom, ő is tökugyanígy élt, akárhol volt; mindig kikezdték.
Azt tudom tanácsolni, hogy ezeket a sebeket rejtsd el magadban, ne foglalkozz velük (könnyű mondani) Találj olyan embereket/barátokat akik önmagadért szeretnek, és próbálj a negatívumokra úgy tekinteni, hogy ezek az életed részei voltak, elmúlt, tanulj belőlük.
Próbálj kicsit változni, még ha nem is érzed. Valamilyen formában benned is lehet hiba, ok mindig van.
Ha ilyenek, akkor miért akarsz nekik megfelelni?
Biztosan vannak normális emberek is minden közösségben. Inkább velük barátkozz, ne azokkal, akik ennyire a külsőségeknek élnek.
Nekem az nagyon nem szimpatikus, hogy szüleidet piszkáltad, hogy drágább cuccokat vegyenek neked, mert így akartál megfelelni másoknak.
Egyszerű, azért téged piszkálnak, mert téged lehet. Egyébként ezek úgy alapvetően (a késes meg a zsebpénz elvételt leszámitva) nem olyan nagy dolgok.
Mi is a barátaimmal szoktuk igy egymást szivetani, jó a szegénységgel nem, de mondjuk ha elmegy és vesz 7 polót, akkor mi is megemlitjük neki hogy biza bejött ott az élet.
Ezeket nem magadra venni kellett volna, hanem jól lereagálni, mindenkinek beszoltak már életébe, volt aki viccesen reagálta le, volt aki agresszivan, és volt aki hagyta magát. Mindig annak volt a legrosszabb aki hagyta magát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!