2 éve nem csinálok semmit. Mit tegyek?

Mióta befejeztem a gimit, otthon ülök. Nem dolgozok, nem iskolázok.

Az egész így kezdődött: anyukám skizofrén, depressziós, alkoholista. Még az orvosokat is megtévesztette. Sokszor jöttem arra haza, hogy a földön feküdt a hányásában meg a vérző orrában és nekem kellett visszatennem a műfogát.

14 évesen összeomlottam. Jártam pszichológushoz, pszichiáterhez, nem mertem haza menni egyedül, vagy egyedül boltba menni, sétálni.

Aztán jött egy párkapcsolatom, amiben függő lettem. 3,5 évig tartott, nem voltam szerelmes és a párom se adta meg ami kell de függtem tőle, és elvesztettem a barátaimat. Minden napom pánikosan telt, 1 hét alatt 6 kilót fogytam, hiába ettem, a gyomrom fájt, az orvos meg nem talált szervi bajt. Leérettségiztem szinte kitűnőre, nyelvvizsgával.

Csak úgy tudtam kilépni, hogy egy új kapcsolatba menekültem. NYíltabb lettem, barátkozósabb, külsőre szebb, vissza jöttek a kilók. Ennek ellenére ez a kapcsolatom is kezd tönkretenni. Megaláz, nem tudom megvédeni magam, és függök tőle. 0-24-ben a telefont lesem, hogy mikor hív.

Idén szeptemberben kezdem az egyetemet. Már merek egyedül az utcán menni, de még úgy teszek, ha emberek mellett megyek el, mintha telefonálnék. A tömegközlekedés még mondhatni gondot okoz.

Hiába ülök itthon 2. éve, nem tudok mit kezdeni magammal. nem merek egyedül edzeni járni, tanfolyamra, semmire.

A páromtól meg betegesen függök. Próbáltam kihasználni a helyzetet, és akkor a párommal eljárni ide-oda, de ő meg méginkább lehúz.

Nem látok kiutat. Még egy ideig itt kell élnem az "anyámmal", ez csak később fog megoldódni. Van Apukámnak egy élettársa, vele heti 1x találkozom és napi 1 órát beszélünk, sokat segít.

Van 3 testvérem, de velük sajnos nem nagyon tudok beszélgetni.

Múltkor volt a városunkban egy program, és hatalmas erőt vettem magamon, hogy elmenjek. Sikerült, bár szorongtam.

Nem hiszek a gyógyszerekben meg a pszichológusokban, mert több helyen is voltam eredménytelenül.

Szerintem ezt önerőből kell megoldanom, de nem tudom, hogy tegyem.

Akármilyen munka, vagy suli jut eszembe a páromtól függök, és ettől nem tudom végigcsinálni.

Anno az exem okozta pánikrohamok miatt alig tudtam tanulni az érettségi időszakban.

Sajnálom, hogy így rázúdítottam mindenkire, de segítséget illetve tanácsot szeretnék kérni. Ha valaki volt ilyen helyzetben, és személyes tapasztalatot ír, azt is megköszönöm.

20/L.