Alig várom már, hogy megtaláljam a szerelmet!?

A második válaszolónak igaza van.

De én is hasonlóan vagyok mint te kérdező. Bár nekem nincs figyelemhiányom, szeretethiányom sincs igazán, mert vannak akik szeretnek igaz nem szerelemből, de ez sem annyira mindegy. Nekem szerelem hiányom az nagy, nekem is sokszor összerándul a gyomrom amikor korombeli vagy nálam fiatalabb boldog párokat látok, és nem azért mert sajnálom ezt tőlük, hanem mert picit irigylem a dolgot hogy nekem még nem is nagyon volt ebben részem. Sajnos így alakult az életem hogy még sosem volt barátnőm. Persze voltak próbálkozások, meg jóban voltam sok lánnyal akinek udvaroltam, de sajnos többet nem akartak barátságnál, és a barátságot sokszor kezdték túlzásba vinni, olyan szinten hogy csak akartak, de amikor nekem szükségem lett volna rájuk mint barát akkor hátat fordítottak. Olyan lánnyal is volt dolgom akivel lehetett volna több is barátságnál csak meguntam azt hogy várnom kell rá mert kint lakott Németországban és úgy volt hogy hazajön végleg mert itthon egyetemre akar járni és mellette dolgozni aztán meg majd visszamenni de akkor már együtt, de ez mindig húzva, halasztva lett. Előtte havonta találkoztunk, de utána már ritkábban jártak haza anyjával mert anyját semmi nem kötötte ide, autóval egyedül nem akart (érthető is) 9-10 órát levezetni amit nem is engedtem volna, de busszal, vonattal sem akart jönni. Amikor úgy volt pénzem hogy kitudok menni 1 hétre mert szabira is eltudtam volna menni arra az időre akkor meg mindig jött a kifogásokkal és ezt meguntam.

De utána is próbáltam beszélgetést kezdeményezni lányokkal de nem igazán vettek emberszámba. Nem rágódom már ezen mert van más amivel lekötöm magam, annak meg értelme úgysem lesz sok ha csak ülök és szomorkodok mindennap. Persze nem igazán járok el mert a baráti köröm már széthullott, ők nálam előrébb járnak, többen már családosok, messzebb költöztek, jó helyük lett, meg sokan egyetemre mentek stb...

Én meg nem voltam az a jó tanuló akinek ez összejött volna, persze próbálkozok mindennel, alapjáraton el is vagyok, csak én is vágyom a szerelemre, ismerkedni neten próbálkozok több kevesebb sikerrel, de nem adom fel, nem rágódok ezen napokig, én hiszem hogy majd egyszer úgy is rám talál a szerelem csak idő kérdése. Egyszer egy jó barátom mondta hogy mindig akkor lesz szerelem amikor nem számítok rá, és ezen vagyok hogy csak úszok az árral és majd lesz valami, amikor lehetőség adva van próbálkozok, veszteni valóm nincs, így fogom fel.

Teljes mértékben magamra ismertem, ugyanis én is rengetegszer érzem ezt.

Amikor látok egy csókolózó párt az utcán, amikor egy ismerősöm váratlanul beharangozta, hogy járnak a kiszemeltemmel...

De rájöttem, hogy ha nem görcsölök ezen, akkor egy nap majd nekem is eljön az igazi.

Természetesen kell viselkedni, élvezd, hogy kicsinosíthatod magad, senkinek nem kell megfelelned, mert aki téged választ, annak pont te fogsz megtetszeni.

Ugyanakkor legyél mindig laza, mosolyogj, légy jókedvű - akár 1 hónap, akár 1 vagy 3 év, hidd el, egyszer majd eljön az igazi.

Voltam... de aki ezt várja, az mindig valami következő nagy dologért sóvárog, és soha nem lesz boldog.

Úgyhogy érdemes máshogy megélni a dolgokat, a jelenben - éppen ami van, amire lehetőség nyílik :)