Úgy érzem nincs értelme az életnek?

Valóban nincs. Nem értek egyet a nihilizmussal, mert a szerint a törvényeknek és szabályoknak sincs értelme, már ha jól emlékszem. De valóban, felkelek, eltöltök hét órát random emberekkel, haza jövök, alszom, ennyi. Nincs értelme semminek. Funfact, Karinthytól a Nihil az egyik kedvenc versem.

Egy 16 éves depressziós, szorongásos lány

Még pár év és rájössz a válaszra.

Addig tanulj és tapasztalódj.

Teljesen jó.

Ez az élet rendje.

Keresd Önmagad, a képességeid és ebben keress támogatást, kapcsolatokat.

Szüleidtől, tanáraidtól, barátaidtól.

15 évesen van időd még, hogy megtudd, mi az egyéni értéked.

Mindenkinek vannak rossz napjai.

Beszélgess el azzal a felnőttel, akiben megbízol.

A szuicid gondolat eleve rossz irány.

Mert akkor az is megkérdezhető: mi értelme, hogy megszület, - létre jön bármi?

Nem csak ember.

Mindennek van ÉRTELME, remélem rájössz, hogy a léted értelmi mi?

(tippelek, a háromnegyed világ emberisége depressziós, ill. túlterhelt, stresszes életmódban él) - ez nem túl vigasztaló.

Sok mindennel összefügg, felsorolni is hosszú lenne.

Fura mód a még esőerdőkben élő (un. primitívnek mondott - pedig elég bölcsek) bennszülött törzseknél ez már nagyon sokkal kevésbé szindromatikus.

Ezzel nem azt szerettem volna mondani, hogy mindenki költözzön egy lakatlan szigetre. Mert már ilyen nincs. :)

Néha mégis az alapokra vissza kell tekinteni.

Multiverzumban élünk, minden szuperpozíció végállapotai között rezonál, és minden relatív. Az életnek így egyszerre van és nincs is értelme. Mert valamihez viszonyítva lehet értelme, máshoz viszonyítva viszont értelmetlennek tűnik. Pl. elvonulsz egy erdőbe remeteként élsz bogyókat és gombákat eszegetve közben ültetsz 100 fát, akkor a földi élet szemszögéből mondjuk hasznos és értelmes az életed, mert az ökológiai lábnyomod pozitív és az általad ültetett 100 fa rengeteg élőlénynek ad életteret, amellett, hogy oxigént termel. De ha veszel egy láncfűrészt kiirtasz 100 fát és eladod majd az árából autót veszel, akkor ökológiai lábnyomod negatív lett, az életed inkább káros a földi élet szempontjából, viszont sok ember szemében követendő példa, mert irigylik az autódat. Mindenkinek magának kell megtalálnia, hogy számára mi az élet értelme. Van akinek a családalapítás, a gyerekvállalás és felnevelésük az értelme. Másnak elérni valamit valamilyen területen, vagy elismertségre szert tenni. Abszolút értelemben vizsgálva viszont talán csak két alapvető erő feszül egymásnak, a rend és a rendezetlenség (káosz). Mert bármely élőlény így a te létezésed is egyfajta rendet képvisel, mivel energiabefektetéssel és felhasználásával tudod egyben tartani a tested alkotó molekulákat. Ha pedig meghalsz, a tested összetartó energiamező megszűnik, a tested atomjaira, molekuláira bomlik a rendezetlenség, vagyis az entrópia miatt. Morális értelemben előbb utóbb választanod kell, hogy konstruktív, építő életet próbálsz élni (rend), vagy romboló felélő (káosz) esetleg haszontalan hedonista (árral sodródó) életet.

A haláltól nem kell félni több okból sem. Először is, sokkal több időt nem éltél a földön ebben az életedben mint amit most élsz, mégis itt vagy. Tehát valahonnan jöttünk és valahová majd megyünk. Talán egymás utáni életek láncolata a létezés, és a halál csak a látóhatár ebből az életből nézve, ameddig el tudunk látni, de biztosan van valami utána is. Másrészt a létezésnek nem kritériuma a tudatosság, hiszen amikor alszol akkor is létezel mégsem vagy tudatodnál. A legtöbb ember amikor a haláltól fél, akkor attól fél, hogy elveszíti a tudatát, személyiségét. Harmadrészt a halál tényleg az egyetlen dolog ami biztosan és kikerülhetetlenül eljön mindenki életében előbb-utóbb, ezért hiba lenne siettetni.

Van aki szerint az életünk nem más mint kísérlet, hogy az életünket kikezdeni próbáló random szarságok ellenére képesek vagyunk megőrizni a hitünket és jó lelkűként élni, nem engedni a kísértésnek ami rosszra csábít, hiszen tönkretenni, felélni, lerombolni (rendezetlenség) mindig könnyebb mint építeni, létrehozni és kitartani a jó mellett.

Sok ember eljut oda az élete során, hogy rádöbben milyen kicsi hatalom nélküli pont az univerzumban, amit így kevés lehetősége van jobbá tenni pedig szeretné. Egyesek ezért hatalomra törnek mások felett és végül nem akarják észre venni, hogy mire hatalmuk lett, már rég a negatív oldalt szolgálják, mert olyan kompromisszumok árán tudtak hatalomra kerülni, ami már a másik oldalra húzta őket.

Ez tehát egy olyan terület, ahol inkább csak kérdezni és vizsgálódni, kutatni érdemes, mert ahogy valaki megállapításokat vagy kinyilatkoztatásokat tesz, az minden bizonnyal hibás, mert nem látjuk a teljes képet és nem vagyunk birtokában akkora intelligenciának, ami helyes és abszolút válaszokat tudna adni.