Létezik olyan ember, aki nemcsak a hozzáállása miatt boldog?
Létezik olyan, akinek megadatik, amire vágyik?
1 háború nélkül éli le az életét.
2. Szereti a párját és a gyerekeikkel harmóniában élnek.
3. Egészségesek, vagy ha mégse, betegségük kezelt, teljesértékűen tudnak vele élni.
4. Álmaikat elérik, ha nem is betűről-betűre, de feladniuk se kell.
5. Nem túlterheltek.
Ilyet jelenleg nem ismerek.
Létezik ez?
Önmagában paradox a kérdésed. Kb. mintha azt kérdeznéd, hogy létezik-e olyan ember, aki nemcsak a tüdeje miatt tud lélegezni?
A megfelelő hozzáállás nélkül a felsoroltakat akkor sem szerezheted meg, veheted észre, élheted át, ha amúgy karnyújtásnyira lennének.
Ráadásul a legtöbb abszolútnak tűnő dolog valójában nagyon relatív, és tényleg csak látásmód kérdése, miként éljük meg.
1. Nálam minegyik kitételed igaz. (mellesleg nem tudom, milyen háború nélkül kellene elélni az életemet, de az utolsó a születésem elött jóval végetért és azóta nem lett másik - szerencsére)
2. Ettöl eltekinve is mindenki csak a saját hozzáállása miatt lehet boldog, mert van, akinek kevés is elég ahhoz, hogy megelégedett legyen az életével.
3. A másik meg, hogy akinek olyan a hozáállása, az akkor is boldogtalan, ha minden feltételed adott, mert valamit mindig talál, ami miatt boldogtalan lehet.
Ismerősi körömben:
Válások, rossz párkapcsolatok,
Súlyos, az életminőséget súlyosan befolyásoló betegségek, pl asztmarohamok hetente,
Tüdőrák fiatalon,
Kegyetlen hosszú munkaidő, csaló munkaadó, kevés fizetés, nincs szabadság - vagy ez, vagy az illető mehet az utcára.
Üvöltözés otthon, depressziós fogadott gyerek, éhezés, két gyerekkel munkásszálló,
Iszákos férj
Csak akkor lehetsz boldog, ha észreveszed, hogy süt a nap, mert az élet pocsék.
Olyat még nem láttam, hogy ne lenne valakinek a családban autoimmun betegsége, asztmája, szívbetegsége, rákja vagy hasonló ennyire súlyos, szeretnék a munkájukat és szerethető munkahely lenne az, estleg a feleség lehetne főállású anya, ha akar. Ha kertesházat akarnak, az megvalósul, egyéb álmok megvalósulnak. Szeretik egymást, nem használhák ki egymást.
Ilyet még nem láttam.
Tény, hogy súlyos autoimmun betegként is lehet boldog az ember, vagy ha 26 éves korodban meghal a28 éves párod, akkor is felállhatsz és lehetsz boldog, vagy ha 10 órában nettó százért takarítasz, az álmaidat sose éred el, akkor is lehetsz boldog.
Kérdésem az, van-e olyan, akinek "könnyű" is az élete, eléri az álmait, nem súlyos beteg stb-stb?
Akinek valóban "könnyű" az élete, az sosem lesz igazán boldog, mert egész egyszerűen nem tudja értékelni.
Nézd meg például a híres emberek között mindig is milyen sokan lettek depressziósak, öngyilkosak. Nem tudtak mit kezdeni a könnyű élettel, nem tudták értelemmel megtölteni, mert mindent megkaphattak, és semmiért nem kellett küzdeniük. Kiüresedett, felszínessé, egyformán, unalmasan gondtalanná vált minden napjuk...
A boldogság nem abból fakad, ha valakinek nincs küzdelem az életében, hanem abból, hogy megtanul hinni, remélni, és megharcolni ezeket a csatákat, több-kevesebb sikerrel.
És azt gondolom, sokak számára itt lép be a képbe a hit: ha elfogadod, hogy semmi sem történik veled véletlenül, akár Istentől, akár a sorstól jövőnek véled, sokkal könnyebben maradsz talpon, mert megtanulod a dolgok mélyebb értelmét keresni.
Szóval: van boldog családi élet, megvalósult álmok, jól kezelt betegségek/egészség és ezeknek az értékelése? Mert ilyet sehol se látok.
Csak a szenvedést.
Az élet egy rakás sz.r.
Én csak szerető férjet szeretnék. Szeretném, hogy meglevő betegségeimet kezeljék és egyelőre ne jöjjön újabb, súlyos. Álmom a családi ház vidéken, kis konyhakerttel (van fogalmam a kertről, mint olyanról). A házzal kapcsolatban további álmaim vannak, le se merem írni, mert lenéznek miatta.
Olyan nagy kérés ez?
Betegen, az álmainktól távol, a szeretteink halálával, kegyetlen munkával kell élvezni ezt a sz.r életet?
Amúgy azt érzem a válaszaidból, válaszatitkból, hogy nem értetek.
Alapvető dolgokra kérdezek.
Szerető pár, szerethető munkahely,vidzonylagos egészség, esetleg álmok megvalósulása (részben).
Ezt nem látom a környezetemben.
Huszonéves emberek rákosak, akár meg is halnak benne. Huszonéves emberek dolgoznak nettó száz alatt bolti eladóként, takarítóként. A munkaadók üvöltöznek, igazságtalanok, csalók, rugalmatlanok.
Huszonéves emberek vannak, akiknek még nem volt senkijük. Huszonéves emberek szenvednek autoimmun betegségekben vagy súlyos asztmában.
A családokban az alkoholizmus mindenhol jelen van, az biztos. A válás is. Ha nem a szülő, akkor a nagyszülő vagy az após: váltak vagy alkoholisták.
Engem nagyszülők neveltek. Mindkettőjüket láttam rákban elmenni, egyiküket én ápoltam. Nem kóvánom senkinek.
Anyám kisbabakoromban bántott, idegbetegségében, nem szándékosan.. Mikor várt engem, idegbeteg volt és amúgy láncdohányos.
Fentiek miatt (is) egy csodabogár vagyok, de nem pozitív értelemben, hiszen nem emelkedem ki semmiben. Állandó küzdelem a beilleszkedés fiatal felnőttként is.
Amik pedig az álmaim, sorra tűnnek megvalósíthatatlannak, akár le is néznek miattuk.
Az elmúlt egy évem egy kegyetlen időszak volt és még senki se hallgatott meg. Ezért is fordultam szakemberhez, őneki legalább elsírhatom magam.
Elegem van abból, hogy apró örömök vannak csak, és folyamatos küzdelem azokat észrevenni.
Mert nagy öröm, az nincs. Sehol.
Csak elúszó álmok, pocsék munka, pocsék minőségű családok, nem létező egészség. Ma az van...
Tudod, ebbe néha belefáradok...
"Alapvető dolgokra kérdezek.
Szerető pár, szerethető munkahely,vidzonylagos egészség, esetleg álmok megvalósulása (részben).
Ezt nem látom a környezetemben. "
Közel 60 éves vagyok:
30 éve a párommal, a munkám a hobbim is egyben, orvos csak évente egyszer lát, amikor megállapítja, hogy semmi bajom, és minden tizenéves-kori álmom megvalósult.
"Szóval: van boldog családi élet, megvalósult álmok, jól kezelt betegségek/egészség és ezeknek az értékelése? Mert ilyet sehol se látok.
Csak a szenvedést.
Az élet egy rakás sz.r."
De ha külföldön élnél, nem ezt látnád, függetlenül attól, hogy jobb, vagy rosszabb-e az élet az adott országban. Mert sajnos a magyarok társadalmilag panaszkodásra rendezkedtek be. Erről született is egy nagyon érdekes, elgondolkodtató cikk.
Másrészt tényleg ritka az, hogy az emberek megbecsülik a jót, inkább természetesnek veszik, és csak háborognak, ha nem jut ki belőle.
Amit a személyes, hosszú soraidra mondani tudok, Kérdező, hogy szerintem Te még mindig igencsak benne vagy a klinikai depresszió sűrűjében, süt a soraidból... :( Jobbulást kívánok neked!
A másik, amit még ajánlanék, hogy bár ritka kincs a mai világban az empátia, azért nem szabad túlzásba esni, amíg a saját életedben sincs rend. Ne vedd magadra ismerősök, távolabbi rokonok szenvedését, ne betegedj bele mások bajába. Nem bírod el ezt a plusz terhet jelenleg.
Igen, sok a szenvedés az életben, részben, mert mi magunk nem élünk helyesen, és olykor magunk tesszük tönkre az egészségünket, vagy a szeretteink életét, részben, mert sajnos a baj magától is jönni tud.
De ahhoz, hogy a saját álmaidat megvalósíthasd, igenis az apró örömökre kell koncentrálnod, ne becsüld le őket!
Az apró örömök fognak segíteni a pszichés megerősödésben, hogy aztán a nagyobb terveket is megvalósíthasd, amikhez szükség lesz a pszichés erőre, egészségre!
S azzal a gondolattal még nagyon fontos lenne megbarátkoznod az írásod alapján, hogy, ahogy a közmondás tartja, addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. Azaz, fontos, hogy legyenek álmaid, de olyan álmok, amiknek a megvalósulására reális esélyed lehet az életben - máskülönben boldogtalan leszel.
Ez globálisan nézve talán kegyetlen és igazságtalan, hiszen a szegény ember és milliomos álmai nagyon mások. De személy szerint csak ez hozhat elégedettséget: a hajléktalan, aki rózsadombi villát akar, keserű lesz, aki egy tál meleg ételt, annak esélye van a boldogságra... Társadalmilag igazságtalan, egyénileg ez a járható út...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!