Milyen pozitív hatásai voltak az el költözéseteknek otthonròl?

Nekem alkoholista, naplopó apám volt, aki csak megkeserítette az életünket. Sokkal nyugisabb volt elköltözni, nem kellett az egész napos ordibálását, szidalmazását tűrni.

Na meg egyedül élve magadért felelsz, magad kell intézd a dolgaid, magadra főzöl, bevásárolsz, megtanulsz "fent maradni".

A szabadság.

Nem vernek szidnak, ha későn megyek haza. Ilyesmik.

Visszagondolva helyesen gondoltam mindig is hogy menekülni kell, csak nem tudtam hogy nem a kapcsolatfüggosegbe kéne. Mindig az jelentette a biztonságot ha barátomnál voltam, közben pedig egyedül kell megcsinálni mert a barátok lelépnek.

Ugyanígy voltam vele én is: szeretem a szüleimet, de képtelenség volt békében együtt élni egymás mellett, mert ők folyamatosan irányítani, ellenőrizgetni akartak (főleg anya), én meg ugye évről-évre egyre nagyobb szabadságra, függetlenségre vágytam.

Lassan egy éve, hogy külön élek. Nem mondom, hogy fenékig tejfel az élet, de összességében nem bántam meg.

Az, hogy minden egyes házimunka rám marad, sokszor kiborító, ezen a téren sajnos hajlamos vagyok elhagyni magam. Most is például már elég okádék állapotok vannak a konyhában, úgyhogy ha befejezem ennek a válasznak az írását, szerintem megyek is mosogatni :D

Szóval a takarításban nem vagyok a csúcs, és a főzés terén is csökkent kissé a lelkesedésem. Míg régen szívesen sertepertéltem a konyhában és kotyvasztottam mindenfélét, mostanában egyre inkább ráálltam arra, hogy minél gyorsabban legyek túl a kajakészítésen, mert semmi kedvem ezzel foglalkozni.

Viszont a másik oldalon ott van az, hogy az itthon töltött időmet magam osztom be, én döntöm el, hogy mikor fogok házimunkázni, és nem kell a nyaggatást és parancsolgatást hallgatnom két oldalról.

A bevásárlásnál csak azt és annyit veszek, amire és amennyire nekem szükségem van. Anyáéknak volt egy ilyen hülye mániájuk mindig, hogy minden szir-szart megvettek ami le volt akciózva, mondván "majd jó lesz valamire". Aztán persze a fele ránk rohadt, mert soha senki nem nyúlt hozzájuk. Eltökéltem, hogy ezt a mentalitást nem fogom ide tovább hozni.

Szabadabban mászkálok el itthonról akkor, amikor kedvem szottyan. Nem kell részletes útitervet magyaráznom anyának arról, hogy hova megyek, kivel megyek, miért megyek, mikorra vagyok várható, stb. Ha hétköznap este úgy döntök, hogy vacsi után kimegyek és legurítok egy sört a közeli pubban, akkor csak fogom magam, kimegyek és legurítok egy sört a közeli pubban. Nincs ez a folyamatos ellenőrizgetés és számonkérés, ami nagyon jó érzés.

Ehhez kapcsolódik, hogy ha neadjisten egy jól sikerült buli után, kapatosan esnék haza, nyugodtan járhatok-kelhetek részegen a lakásban, nem kell azon görcsölnöm, hogy "jajj, anyáék észre ne vegyenek, mert akkor hallgathatom a prédikációt". De ez ugyanez igaz arra is, hogy ha este sokáig maradnék fent, akkor nem kell nindzsa módjára, sötétben lopakodnom a helyiségek között, hogy fel ne ébresszem őket. Felszabadultan, villanyokat kapcsolgatva tudok járkálni és annyiszor megyek el vécére lefekvés előtt, ahányszor csak jól esik. Azelőtt mindig izgulnom kellett, hogy a hangos öblítőrendszer fel ne ébresszen senkit.

Ja és végül, de nem utolsósorban: nyugodtan hívhatok magamhoz vendégeket. Azelőtt anya nagyon kényes volt az ilyesmire, nála csak akkor lehetett vendégeket fogadni, ha előtte csillogóvá-villogóvá varázsoltuk az egész tetves házat, mert hát "úúúúristen, mit fognak rólunk gondolni, ha látni fognak egy porszemet nálunk???" Na, ettől a tortúrától szerencsére megszabadultam. Persze, ha előre meg van beszélve, hogy várok valakit, akkor amennyire tudok, kitakarítok, hogy a jobbik énemet mutassam :D De ha mondjuk egy barátom/barátnőm spontán rám ír, hogy rosszul érzi magát és szeretne kicsit beszélgetni, akkor nyugodtan elhívhatom magamhoz. Vagy mondjuk ha egy éjjeli mulatozás túl jól sikerül és az egyik barátom jobban elázik a kelleténél, nincs akadálya annak, hogy nálam lefektessük és rendbe jöjjön reggelig.

Fú, most így hirtelen ezek jutottak eszembe, remélem hasonló élménybeszámolóra gondoltál :D

23/F

apámmal sokkal jobb lett a kapcsolatom, miután elköltöztem.

dominiáns személyiség, és szeretett beleszólni, véleményt mondani a dolgaimról, én meg ezt nehezen viseltem. De mit tehettem volna, ha az ő házában lakom, az ő kajáját eszem, ő fizeti a rezsit, stb. (mondjuk beszálltam a havi költségekbe, de akkor is az embernek van egy kisebbrendűségi komplexusa)

a költözésem után egy csapásra megváltozott a hozzáállása a dolgokhoz, éreztem, hogy egyenrangúnak tekint magával, megadja a kellő tiszteletet, úgy, ahogy azelőtt soha nem éreztem.

Azonkívül a csajozás is sokkal jobban megy, nem is azért, mert a második mondatban már közlöm a csajjal az önálló albit, hanem azért, mert nekem lett nagyobb önbizalmam. (mondjuk nekem nem voltak lakótársaim, ez különbség, de vidéken azért sokkal könnyebb, Bp-n nem tudnék önálló lakást fenntartani)

Megtanultam magamnak beosztani a pénzt, én döntök, hogy mit eszem, mit iszom, hány fok van a lakásban, kit hívok meg, stb. ez nagyon király érzés!