Melyik foglalkozás szimpatikus és melyik nem? Miért?

Árufeltöltő, felszolgáló, pénztáros, nagyon ugráltatós munka, azt meg nehezen tudom elviselni.

A többi az inkább olyan szociálisabb szféra, nyugis, főleg a képzőművész.

Legfizetősebb a fodrász, buszvezető, bizonyos helyzetek szerint.

Az óvónő, a középiskolai tanár, a gyermekotthoni nevelő a legemberközelibbek, de a fodrászoknak, pincéreknek és buszvezetőknek is kell a szociális érzék. Az árúfeltöltő talán szabadabb, de monotonabb is, a képzőművész talán a legnyugisabb.

-ÓVÓNŐ: Érteni kell a gyerekekhez és jóesetben szeretni is őket, ugyanakkor nagyon nyüzsi munka, főleg ha az ember egy SNI gyerekekkel megrakott csoportba csöppen bele. Van, hogy kreatív, de vannak óvodák ahol eléggé elvárják, hogy mindent a megszokott sablon szerint csinálj.

-KÖZÉPISKOLAI TANÁR: szintúgy ember közeli szakma, kell hozzá a szociális érzék, + ennél a korosztálynál (én is bele tartozom :) kell, hogy legyen a tanárnak/tanárnőnek egy olyan temperamentuma, hogy kapjon egy alapvető tiszteletet, és jól letudja adni az anyagot. Egyáltalán nem árt, ha van alkalmaszkodó késsége és jól megérti a fiatalabb korosztályt. + nagy előny, ha az önértékelését nem erre építi, mert az rendszeresen sérülni fog. Mégha csak jópofa vicc is lett volna... :( [most nem a tényleg sértő kategóriára gondolok]

-FODRÁSZ: ez is olyan munka ami képes monoton lenni, és nem mellesleg elég sokat kell ácsorogni. Akit irritálják az ilyen vegyianyagok, annak nem annyira ajánlott. Persze bárhol is dolgozol, emberek közelében bárkinek fel lehet dobni a napját: akár egy hajvágástól megriatt kissrácnak, mogorva idős hölgynek, vagy kifáradt középkorúnak. És persze közben cseverészhetsz a munkatársaiddal.

-KÉPZŐMŰVÉSZ: Ez elég tág fogalom, nehéz körülírni...

{"A képzőművészet fogalma mindazon művészeti ágakat felöleli, melyek eredményét nézni, látni lehet és célja nem valamely konkrét használati funkció kiszolgálása. A képzőművész szemléletének lényege, hogy gondolatai megfogalmazására autonóm műalkotás létrehozása céljával dolgozik. Nem fontos számára művének „használhatósága"} - Wikipédia

De az biztos, hogy sok-sok kreativitást igényel és sokkal szabadabb is, de egy megrendelőnek még lehetnek makacs megkötései. A fizetés viszont kérdéses lehet... :(

-GYERMEKOTTHONI NEVELŐ: Na erről órákig tudnék írni! Én is ez szeretnék lenni, illetve gyógypedagógus! :) A legsűrűbb összefoglalója talán az egésznek, ha elolvasod Zebegényi Péter cikkeit! A WMN.hu-n szokott publikálni, csak keress rá az oldalon a nevére!

-ÁRÚFELTÖLTŐ: ez kevésbé szociális munka, ha valaki szeret és tud a gondolataiba merülve is pontosan dolgozni annak tökéletes lehet. Bár igényel némi fizikai erőt, de azért rendszer átlátást is.

-BUSZVEZETŐ: ez már inkább emberközeli, kell hozzá a jó koncentrációs késség, figyelmesség és mindezt egyhuzamban. Persze, kell hozzá jogsi, de járnak hozzá juttatások elég szép számban. És fel kell készülni a késő esti hátsóüléses kabarékra...

-FELSZOLGÁLÓ: kell hozzá, hogy emberünk tudjon más emberekkel bánni, ugyanakkor késő este egy gyanús kis bárban, ha nőről van szó, nem jó ötlet kirívó ruhácskában illeg-billegni a részeg férfiak előtt. Férfiaknak nincs ilyen veszély, max. megverik -_-. Persze elegánsabb éttermekben -- jóesetben -- ilyesmiről szó sincs.

Nem tudom miért kérdezted, de ha pályaválasztás miatt akkor sok sikert! :D

Ui.: így 2 év után válszolok... '^^