A nyugalmat igénylő embernek a legjobb, ha egyedül éli le az életét?
Én nagyon irigylem azokat az embereket,akik egyedül élnek,totál nyugalomban.
Nem kell senkihez alkalmazkodniuk.
Van egy barátnőm, aki ilyen. 38 éves és teljesen egyedül él 10 éve. Azt mondta annyi "nyavalyája" van, hogy ő nem tud alkalmazkodni senkihez. Volt már élettársa, aki csúnyán elbánt vele...lehet ez is benne van a pakliban.
De azt sem szereti, ha látogatják, füldugóban alszik így is stb.
Én megértem, én is imádok egyedül lenni.
Ez nem azt jelenti,hogy az ember nem él társasági életet,csak nem tervez senkivel sem együtt élni.
Én kapcsolatot is leginkább csak úgy tudnék elképzelni,ha nem kellene együtt élni,viszont ezek a kapcsolatok nem nagyon tartósak..
Igen,sajnos én is boldogságot érzek,mikor egyedül vagyok:)
Tudom,hogy ez fura,de hosszabb ideig nekem terhes mások társasága.
A magam példáján nézve igen: a nyugalom miatt döntöttem úgy, hogy egyedül élek. Alkotóként különösen fontos nekem a csend, a befelé figyelés.
"Én kapcsolatot is leginkább csak úgy tudnék elképzelni,ha nem kellene együtt élni,viszont ezek a kapcsolatok nem nagyon tartósak..."
Most kicsit beleéltem magam egy ilyen szituációba, és úgy találom, hogy ha elindítanék egy ilyen távkapcsolatot, igazából nem is lenne fontos, hogy az tartós-e vagy sem. Nem zavarna, hogy nem tartós, ha el akar múlni, hadd múljon el békével.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!