Szerintetek le lehet úgy élni normálisan egy életet, hogy az ember sosem éri el azt, amire vágyik?

Én azt mondom hogy olyan célt kell kitűzni amit meg is tudunk valósítani a földi életben, és ez a cél legyen reális és a személyünk "képességeihez" szabott. Ha valaki 80 éves koráig sem tudja befejezni a céljat, azt jelenti túl nagy fába vágta a fejszéjét, de attól is függ milyen célról van szó. most mondjuk ha ő akar lenni magyarország miniszterelnöke akkor 2 lehetőség van, vagy összejön neki vagy nem. Ha pedig pl. valamu tudományos kutatást akar csinálni, s már nem tudja befejezni azt mint pl. ahogy Stephen Hawking (már ne haragudjatok hogy pont vele példázódok, csak őt mindenki ismermi) akkor mégse akkora baj hogy nem tudja megfejteni a "mindenség elméletét" mert egy csomó mindent hagyott maga után, pl. az életrajzát amiről szórakoztató film(ek) készültek(nek) és több felfedezést.

Szóval egyrészt amit látok hogy 1-2 év törtetés után belehet látni hogy annak amit csinálunk van-e értelme vagy nincs, reális-e az a kitűzés vagy nem. És ha nem reális, akkor hülye kell legyen a személy hogy 80 éves koráig azt csinálja, ha reális de mégse sikerül befejezze, akkor tevődik fel a kérdés hogy valami önös cél, vagy olyan amiből az utókor is kap valamit? Pl. ha valaki tenisz világbajnok akar lenni, 35 éves kora után lehet még edző, ha eleget agyal azon hogy hogyan tanítson akkor magyarázni is fog tudni (szerintem, merthogy szerintem ahhoz hogy valaki jó tanár legyen nem csak tehetség kell, hanem egyrészt alapos tudás és másrészt elhatározás hogy ő azt akarja csinálni, és érdeklődve csinálja a dolgokat. Ha őt érdekli hogy megértik-e amit mond, akkor egy idő után 100% hogy jól fog magyarázni, mert azon gondolkozik feszt hogy na ezt hogy mondja majd holnap el, és ezzel fejlődik), de ha pl. egy olyan önös cél hogy legyen milliomos, és ez nem jön össze, s egy vasat se szerez akkor erre azt lehet mondani hogy szívás, rössz célt válaszott magának.

Én 18 éves vagyok, és nem tudom mit kellene kezdjek az életemmel, attól félek hogy majd megyek egyetemre, elvégzem, dolgozok, és szépen lassan kifolyik az élet, idő a kezem közül. Szeretnék egyetemen kutatásokban részt venni, s semmi képpen nem egy multi robotjaként akarom leélni az életem, de az "ár" arra sodor mindenkit, és nehéz ebből kilépni :\.

Attol fugg mi az a kituzott cel es a vagy. Az emberek sokszor irrealis celukat, vagyakat tuznek ki. Sok meg csak nem is akar a cel erdekebe valamit tenni.

Azt soha nem tudjuk, hogy meg mennyi idonk van hatra. Ha nagyon akar valamit elerni, el fogja erni, dolgozik erte, ha elerheto, ha realis.

Annyit felejtettem ki hogy ha valaki 25 évesen rákos lesz, persze hogy nem az ő hibája hogy nem tudja befejezni, de az már nem "egy normálisan leélt élet" mint amit kiírtál.

És szerintem a kicsi rész sikerek azok mind mind kicsi visszajelzések hogy jó úton haladsz!

Sok álom, addig szép és éltető, ameddig nem valósul meg;)

Olyan ez, mint látni másoknál a luxus verdát, aztán amikor lesz neked, akkor tudod meg, hogy micsoda ócskaság igazából és semmi szükséged rá, mert nem vagy boldogabb tőle...életfogytig biztosan:D

Amúgy, mi az álmod, ha nem titok?