Ha ez a helyzet, tényleg jó megoldás lenne a távoktatás?

Első éves egyetemista vagyok. Vidéken éltem mindig, nagyon nehéz megszoknom ezt a városi életet és egyáltalán nem vonz az ami amúgy az 'egyetemi szép éveket' jelenti, nem vágyok bulikra, éjjelezésekre. Teljesen lefáraszt a sok buszozás az albérlettől az órákig, délután ha hazaérek és kaját készitek semmi energiám sincs, igy nem is tanultam és nem is pihentem egészn nap, olyan mintha hiába telnének el a heteim. A vizsgáimra mindig összeszedtem magam az utolsó hetekben, de nem sokat ért, hogy bent voltam az órákon.

Szeretnék mással is foglalkozni, más képzést is elvégezni illetve pénzt keresni már. Igy úgy érzem semmittevő vagyok és anyám nagy nehezen megkeresett pénzét töltöm. Néha hétvégén tudok pénzt keresni a hobbimból, ebből kijönnek a ruháim és a saját költségeim,(de igy meg alig tudok a párommal lenni...) viszont az albérlet igy is drága anyumnak.

Arra gondoltam, hogy a következő évet távoktatással végzem el, igy legalább otthon lehetek(egyébként állatokat is szeretnék tartani saját magam, ugyanis anyukám elköltözik) és a megspórolt pénzemből elvégzem közben a kinézett képzést, és igy a kettő mehetne egyszerre. Meg talán valami kis munkát is találhatnék utána a közelemben. A bibi, hogy igy is anyukám kéne fizesse az egyetemet amig nem tudom visszagyüjteni a pénzt, viszont kevesebbet kéne, mint igy az albérletre.

Nem tudom mennyire jó megoldás a távoktatás és megéri-e? Mit gondoltok erről? Minden héten amikor vissza kell jönnöm már szinte a sirás fog el, annyira nem szeretem itt és rossz eljönni.