Ti is utáljátok a világot ezekért, és mi a megoldás?

Szerintem meg pont, hogy az emberek sokat foglalkoznak egymással, de nem jó értelemben. A világ ettől még felgyorsult, csak van idejük ilyesmire is.

Sok információ özönlik az emberekre, de ezek nagy része manipulációs célú.

A bizonytalanság is létezik, mert ma már szinte mindent szabályoznak, ha például van egy saját kerted, arra is meg van szabva, hogy mit tehetsz és mit nem, vagy mit vagy köteles tenni. Az emberek már nagyban függenek a szabályoktól, az államtól. Hiába van ott valakiben a lehetőség, a tehetség, bármikor előfordulhat, hogy ellehetetlenítik.

Rengetegen küzdenek kapcsolati problémákkal, a manipuláció hatására már csak azt fogadják el, ami szinte tökéletes. A pénznek hódolnak, a pénz a minden, a pénzt haszolja majdnem mindenki. Közben elmegy melletük az élet és már csak a megbánás marad majd a végére.

Nem utálom a világot, van jobb dolgom is, mint a negatív dolgokra koncentrálni, mindennek vannak előnyei és hátrányai. A felgyorsult világ valóban létező jelenség, de ettől még minden kornak megvolt a maga "keresztje" is. Ami az információáramlást illeti, én szeretek tájékozott lenni, de mindig sok forrásból tájékozódom, nem a manipulált maszlaggal foglalkozom (TV-t 15 éve nem néztem például). Igen, sokkal nagyon hírértéke van a tragédiáknak, de nagyon sok jó dolog is történik kröülöttünk, még ha azt nem is nyomja a közmédia az arcodba. Természetesen létező jelenség, amit írsz, de nem mindenkire vonatkozik, az én környezetemben elég sok kiegyensúlyozott, laza (nem stresszelős) ember van például, mivel én is ilyen vagyok. A világ olyan, amilyen, nem mondom, hogy minden jó, de így is meg lehet benne találni azt, ami örömet okoz.

szerintem valahol ez a dolog kulcsa - találd meg a helyed, találd meg, mi az, amit szeretsz, mi az, ami örömet okoz, ne foglalkozz mások véleményével és építsd a világod, ahogy neked jólesik (feltéve persze ha ezzel másnak nem ártasz).

Mivel ez nem egy univerzális, személyre szabott recept, így nem lehet erre a kérdésre konkrét választ adni. Maximum a saját tapasztalataim oszthatom meg, ami nem tudom, mekkora segítség. Azt szeretném hozzátenni (résztelezés nélkül), hogy borzasztó háttérből indultam és sok évbe telt idáig eljutni, de ami engem személy szerint boldoggá és kiegyensúlyozottá tesz:

- Önismeret. Tisztában vagyok magammal, a jó és rossz tulajdonságaimmal, elfogadtam és szeretem magam. Ismerem a korlátaim és tudom, mire vagyok képes, emellett folyamatosan fejlesztem magam, ahol csak tudom.

- Az emberi kapcsolataim. Érdemes befektetni, ápolni őket, mert rengeteg pluszt hoznak az ember életébe, szerintem legalábbis. Több tizenéves és néhány ennél rövidebb barátságom van és igen, az évek elteltével változik a dinamikája minden kapcsolatnak - mi mostanra nagyon messze élünk egymástól, évente 2-3 almalommal találkozunk maximum, beszélni is hetente-havonta szoktunk (kivel hogy), de ettől még bármikor, bármiben számíthatunk egymásra és ugyanúgy barátok vagyunk, mint előtte. Persze helyben is vannak haverok, akikkel lehet csinálni ezt-azt, nem minden kapcsolatnak kell mélynek lennie, de azért jó, ha van az ember életében olyan, akire támaszkodhat és nem feltétlenül a párja - egy kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolat természetesen ehhez is hozzáad, de anélkül is tudni kell jól éreznie magát az embernek a bőrében.

- A hobbijaim. Meg kell találnod azt, ami tényleg kikapcsol, örömet okoz, feltölt, valamit, amit szívesen vársz, célt ad. Nekem az egyik ilyen hobbim az utazás, évente többször kerítek rá sort (sose vásároltam tárgyakat, laptopom, telefonom elég régi, ruhát hónapok óta nem vettem, inkább élményeket gyűjtök), mindig van minek örülni, mit tervezni, mire visszagondolni, jó élmény kiszakadni a megszokottból, tapasztalni, megismerni.

- A munkám. Igen, rohanni kell, igen, van hajtás, de ha valami olyan csinálsz, amit szeretsz, tudsz benne fejlődni, előrelépni, van célod, akkor nem bánod a rohanást sem. Ha nem tetszik, amit csinálsz, ezer módja van az önfejlesztésnek, tanulásnak, nem késő más irányba menni, csak természetesen az elején bele kell fektetni az időt és energiát. Viszont szent meggyőződésem, hogy ha valaki igazán szeretne változást elérni, az képes rá.

- Célok, tervek. Nem feltétlenül nagy dolgokra kell gondolni és a realitás talaján mozog az összes (ehhez elengedhetlen az önismeret például), de tudom, milyen irányba szeretném elvinni az életem, mik azok a fontos és kevésbé fontos dolgok, amiket el szeretnék érni és aszerint élek.

- Stresszkezelés. Igen, néha az élet piszok nehéz tud lenni, de meg kell találnod a módját annak, hogyan tudod levezetni a benned felgyülemlő stresszt. Van, aki a sportra esküszik, van, aki a zenével dolgozza fel, van, aki érzelmileg képes elengedni az őt ért sérelmeket.

- Észrevenni az apróbb örömöket, nem venni túl komolyan az életet. Nekem ma különösen jó kedvem van csak azért, mert hónapok óta először sikerült 5 óránál többet aludnom és emellé még süt is a nap. Ennyi bőven elég, hogy feldobja a napom és máshogy lássam a világot.

Persze most lehet, hogy felidegesítelek a sok pozitív gondolkodás maszlagommal és azzal, hogy szerintem a megoldás bennünk van, csak néha küzdeni kell, hogy kihozzuk és leginkább akarni kell és nyitottnak maradni (nem szokták szeretni a hozzáállásom itt a Gyakorin :)), de nekem, személy szerint, beváltak a fentiek. Sok sikert ahhoz, hogy megtaláld a saját utad, ami boldoggá tesz.