Ti nem érzitek üresnek az életetek/napjaitokat olykor? Szürke hétköznapok váltakozására gondolok, mintha ez menne körbe. Nem hiányzik valami? Ez miért van, és mit teszel ellene?

De, nagyon sokszor érzem ezt. Nagyon hiányzik az, hogy legyen valaki, akire mindig számíthatok és nem csak akkor van rám szüksége, ha valamilyen segítség kell neki vagy, ha éppen olyan kedve van. Már nagyon szeretném, ha lenne párom, eléggé szeretethiányos vagyok mostanában.

Én minden este, amikor hazaérek hallgatok egy kis zenét, esetleg olvasok, rajzolok, festek, engem ezek kapcsolnak ki. A hobbim még a zongorázás. :)

1, De, folyamatosan; 2, Igen, hiányzik. Talán egy társ vagy egy új élet; 3, Beletörődtem, hogy nekem ez jár;

4-5, Ami kikapcsol és hobbi is: olvasás, netezés, cangázás, a városban sétálás

Ugyanezt érzem...:/

Az olvasás, barátokkal tali nem segít

Úgy érzem, hogy űr van bennem. Az olvasás egy kissé eltereli róla a gondolataimat, de ennyi. Amint befejezek egy könyvet, ismét foglalkozom vele.

Viszont már megbarátkoztam ezzel az érzéssel.

De, minden nap ugyanolyan kb, lehet túl sok hollywoodi filmet néztem és az torzította el a valóságérzetemet. Többet kellene új emberekkel megismerkednem. Szinte minden nap azzal kezdem amint hazaértem hogy bort iszom vagy valamit mostanság...

Az evolcúiós pszichológiára kattantam rá mostanság, meg a szakfordításra. Szeretem az animéket, és a filmeket nagyon.