Mi lehet a baj velem?

Lassan 19 éves lány vagyok, a gimnázium padját koptatom. Azt vettem észre, hogy egyre boldogtalanabb vagyok. Sok dolog van, ami nincs rendben, de úgy érzem, hogy ennél azért jobban kéne lennem. Mindig látom a legjobb barátnőmön, osztálytársaimon, hogy mennyire tudnak örülni az élet apró dolgainak, de engem nem érintenek meg. Például ha elmarad az utolsó órám és mindenki éljenzik, hogy mehetünk haza, hiába akarom én is ezt, csak puszta elégedettséget érzek, hogy nem kell sokáig ott maradnom. Másik példa: ha van valami, amit már régóta szeretnék és megkapom, nem érzem különösebben, hogy boldog vagyok tőle, de még csak fel sem vidít. Tudom, hogy ezek nem olyan dolgok, ami az ember boldogságát adják, de az apró örömök mégiscsak elengedhetetlenek.

Sokszor hallom, hogy a tinik általában depressziósak a semmi miatt és hogy ez hamar elmúlik, de nálam csak egyre rosszabb és rosszabb. Ha valaki megkérdezi, hogy mi az, aminek örülök az életemben, akkor csak annyit mondhatok, hogy viszonylag jó anyagi körülmények között nevelnek és hogy van egy nagyon jó barátnőm (bár már vele sem szoktam olyan jól érezni magam, mint korábban)...

Mi lehet a probléma? Miért vagyok mindig elégedetlen és szomorú? Mit tehetek ez ellen?