Pozitívan változtam, de miért nem érzem úgy?

Szakközépiskola után egyből a bűnözés útjára léptem, hiába volt mellettem egész életemben édesanyám, aki mellettem volt, nem volt elég visszatartó erő. Akkoriába jól éltem. Saját albérlet, saját Audi A6 És mindig volt pár százezer a zsebemben. Egyszer egy nap elkaptak a rendőrök, és előzetes letartóztatásba helyeztek 1 hónapra. Miután szabadlábra helyeztek, autómat elkobozták, majd 6 honap mulva adták vissza, és lefoglaltak tőlem 1.1 millio ft-ot. Szabadlábra helyezésem után kajára nem volt pénzem, a lakásom nem tudtam fizetni, egy 23 éves srác voltam, 1000 ft al a zsebembe. Visszamentem anyámhoz... Kb 2 hónap után nagy noszogatásra elmentem, dolgoztam egy két munkahelyen amik nem igen jöttek be, nagyon nehezen viseltem hogy ezek után valakinek alá legyek rendelve. Aztán elmentem egy fémipari céghez, ahol 2. Éve dolgozom. Havi 140.000 forintért. Teljesen megváltoztam mindent magam mogott hagytam mar szorakozo helyekre sem jarok, a penzt sem koltom hisz nincs mit.. :)

De mostanság elkezdett nyomasztani az egész... Bele untam, de tudom így jó ahogy van.... Viszont már nem néznek fel rám az emberek mint akkor...(Ez kell hozzá hogy felnézzenek rád?)

Egy relatív sablonos életet élek a barátnőmmel, akit 2 éve hasonló körökből szakitottam ki mint amiben akkoriába mozogtam. Most o is dolgozik mar kb 1,5 éve normalisan. De valamiert akkor nagyobb magabiztossaggal kiegyensulyozottsaggal eltem mint most. Miert van így?