Te mit gondolsz magadról? Őszintén

Egész életemben azért tepertem, hogy elfogadjam magam. Egyáltalán nem tudom magam értékelni reálisan, mert olyanokhoz viszonyítok akik számomra tökéletesek. Így meg marad az, hogy egy nagy rakás s..r vagyok. Biztos valami elmebaj ez is 😊

Nem gondolom magam okosabbnak másoknál. Sőt.. Szerintem butább vagyok, mint az átlag. Egyetemre sem megyek emiatt (is).

Abban biztos vagyok, hogy az emberek többsége relative többet tud nálam és tájékozottabbak is. Elég csak megnéznem a korosztályomat. Viszont azért hálát adok az égnek, hogy normális értékrendem van és nem ócsárolok, nem bántok, senkit, illetve nem érzek késztetést arra, hogy bulizni járjak és minden hétvégén holt részegen rángassanak onnan haza. Általában nagyon kedves vagyok mindenkivel, amit lehet egyesek ki is használnak, mert így azt hiszik bármit megtehetnek velem vagy bármit kérhetnek tőle. Azonkívűl az az elég magányos típus vagyok és elég csendes, ezért nem nagyon barátkozik velem senki. De ha jobban belegondolok én simán elvagyok a saját gondolataimba belemerülve és sokszor egyáltalán nem hiányzik senki társasága.

Az erzelmi intelligenciam biztosan magasabb az atlagnal, m nagyon jo emberismeronek tartom magam, tobbnyire bejonnek a szamitasaim mas emberekkel kapcsolatban, jol tudok szervezni. Nem mondom magam okosabbnak mas embereknel, csak abban, ami erdekel es aminek utanaolvasok, vagy utananezek. De nyilvan egy agysebesszel nem tudnek melyen belemerulni az operacio rejtelmeibe :D

Nem vagyok okosabb, intelligensebb, utálom magamat úgy, ahogy vagyok. Azonban van egy bizonyos környezet, ahol (1 embert leszámítva) a többiekhez viszonyítva kicsit eszesebb vagyok.