20 éves vagyok, öregnek érzem magam, nincs értelme semminek az élet csak szenvedés, úgy érzem nincs értelme a létezésemnek. Megtegyem?

Sose szeretett senki, még a saját családom se. A legtöbben utáltak. Általánosban is, mindig én voltam aki lenyelte a rohadt beszólásokat, ha voltak is barátaim ők mindig elfordultak. Rengetegszer megvertek, megaláztak, undorító aljas módon. Emiatt szociális fóbiám van. Voltam gyógyszerfüggő. Túlzott szorongásaim vannak, ritkán durva dühkitöréseim. Most is sírva írom ezt. Nem bírom úgy érzem. A tanáraim is folyton csesztettek a gimnáziumban, az iskola szégyene voltam.

Sorra elbukok mindent, MINDENT ELRONTOK, semmi se sikerül. Képtelen vagyok bármit is véghez vinni. Itt vagyok 20 évesen 0 végzettséggel, semmim sincs.

SENKIM ÉS SEMMIM.

Gyűlölöm az életet.

Nem bírom már.

Egyszerűen nincs értelme. A saját házamban megtűrt személyként élek.

Az lenne a legnagyobb ajándék ha lenne egy szobám valahol, ami csak az enyém, egy kulcsra zárható ajtóval ahová bármikor elvonulhatok és azt csinálhatok amit akarok. Már ez is hatalmas boldogság lenne.

De nincs ilyen. Keresem a helyemet de sehol se vagyok otthon, sehol se vagyok a magam ura. Emberektől függök folyamatosan, és sose tettem még azt amit tényleg akarok.

A szüleim sokszor megvertek, terrorban tartottak. Sose szerettek, semmilyen mód nem is mutatták. A testvérem is magának való és csak addig vagyok jó ameddig olyan kedve van vagy unatkozik.

Más ismerősöm lassan diplomázni fog, nekem meg semmilyen végezettségem, de már nincs energiám végigcsinálni semmit, nincs lelki erőm SEMMIHEZ...

Nem érti senki. De az életet egy kényszernek érzem, egy sötét elvárásokkal teli börtönnek, és ha valaki nem tud megfelelni az kihullik és kitaszítottá válik.

Végtelenül gyűlölöm magamat.

Úgy érzem nincs értelme végigcsinálni. Ugyanaz a vége mindig. Meghalunk, nem leszünk többé. Miért szenvedjek évekig? Rengeteg évet elpazaroltam az életemből a semmire. Öregedni fogok, egyre öregebb vagyok és már elszalasztottam rengeteg lehetőséget. Egy gyenge kis élőlénynek érzem magam akinek arról szól az egész élete hogy menekül, nehogy eltiporják.

16 évesen már megtettem. Begyógyszereztem magam. De túléltem. Volt egy elég érdekes ,,balesetem" is, azt is túléltem. De most ha megteszem, biztosra fogok menni.