Ezért kivennétek napot?

Kell a pihenés, nincs mese! Ezen egy nap nem segít.

Változatlanul azt mondom, hogy egy kis betegállomány rád férne.

Akár őszintén elmondhatod a háziorvosnak amit itt nekünk leírtál (pánikroham, stb) vagy kitalálsz valamit, megy a hasad, hánysz, ez most amúgy is járvány.

Aludj egy hétig, utána egyből rózsásabbnak fogod látni a világot!

Ha külföldön kezdenél el dolgozni, még az sem jelentene ennyi megpróbáltatást, pedig ott először meg kell szokni, meg kell tanulni az ország nyelvét, stb. Túl kis eredményért adsz túl sokat. Ne tedd ezt a továbbiakban, semmi értelme mert rámegy az egészséged.

A Kádár-rendszerben munka mellett levelezőn tanultam, ráadásul falun pocsék munkahelyem volt. De akkor kötelező volt dolgozni. A kimerültség miatt sokat betegeskedtem, a legapróbb járványt is mindig elkaptam. Aztán jött a rendszerváltás és "rájöttem" hogy már nem kötelező az hogy munkahelyem legyen, ezért családi hagyományként a szülői gazdaság és egy saját fejlesztésű elektronikai termék gyártása bőven eltartott, sőt jelentős megtakarításom is lett, ami azelőtt elképzelhetetlen volt. És nem utolsó sorban lelkileg maximálisan nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok. És akár járvány idején is meg szoktam látogatni idős édesanyám a kórházban, amikor mindenkit leterített az influenzia, de nekem eszembe sem jutott lebetegedni. Vagyis nyugodtan élve az immunrendszer is erősebb.

Vagy külföldi munkát keress, vagy egy hazai jobb megélhetési forrást mert az egészség fontosabb mindennél.

Amikor felmondtam az utolsó munkahelyemen is, az volt az egyik gondolatom hogy hú de nehéz lesz önállóan megélni. De nagyot tévedtem, mert ha nem idegesít egy munkahely sem, sem főnökök, akkor nyugodt lélekkel nincs olyan hogy valami nehéz legyen és inkább sokkal könnyebbnek tűnik. A Kádár-rendszerben olyan sovány voltam hogy volt aki azt hitte rákos vagyok. Ma az a gondom hogyan adjak le legalább 10 kilót vagy többet mert a nagy hasamtól nem tudom levágni a körmöt a lábamon. :))