Szoktál egyedül színházba járni?

Igen.

Nagyjából ugyanaz volt az okom, mint neked. Egész nap emberek között mozgok, még az albérletem is megosztott, szóval jó néha egyedül feltöltődni.

Most pedig újságíró-gyakornok vagyok, gyakran el kell mennem előadásokra, hogy aztán írásban ajánljam (vagy ne :D ), és ilyenkor kifejezetten egyedül szeretek menni, mert így nem tereli el a figyelmem az, hogy ott van a barátom/barátnőm.

Biztos létezik olyan ember is, akinek ez ciki, de miért érdekel? A te szabadidőd, azt csinálsz, amit akarsz, azzal, akivel akarod. Ha valaki azt lesi a színházban, hogy "nézd már, az a csóka itt van egyedül", az se a darabot élvezni ment oda :D

Kevés programra járok egyedül. Nekem attól válik teljessé az élmény, ha van kivel megosztanom, ha a színházból hazafelé meg tudom beszélni, hogy milyen izgalmas volt a darab, és x.y. színász milyen jól játszott, ha egy tárlaton oldalba tudom bökni a mellettem állót, hogy nézd, az milyen szép, vagy ha egy kiránduláson együtt tudok gyönyörködni valakivel a táj szépségében. Ezek nélkül hiányérzetem van, és ez frusztrál. Ha nincs társaságom, akkor inkább olvasok, tévézek, netezek, barkácsolok.

Megrögzött szangvinikus/extrovertált vagyok, nekem nagyon fontosak a társas kapcsolatok, közös élmények.

Moziba sűrűbben járok és csak ritkán esik meg, hogy nincs, aki eljöjjön velem, de ha mégis így alakul, nem izgatom magam. Nagy valószínűséggel úgyse találkozok ismerőssel, a többi ember meg nem hiszem, hogy velem lesz elfoglalva.

Na, meg másokat is szoktam látni egyedül, szóval tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen.

Színházba már ritkábban járok és általában mindig hív valaki, de szerintem ez nem sokban különbözik a mozitól. Ha érdekel egy előadás, menj rá el nyugodtan, hidd el, hogy a kutya nem fog azzal foglalkozni, hogy valaki egymagában ment el.

Én legalábbis így állnék ehhez a dologhoz, ha a helyedben lennék.

23/F