Szokta más is azt érezni, hogy neki egyszerűen nem azt rendelte a sors, hogy boldog legyen? Hogy neki egyszerűen "nem jut" boldogság?

Miért? Szerinted azt csak úgy kapják az emberek? A boldogság is olyan hogy azért is meg kell dolgozni. Még akkor is ha nem olyan egyértelmű.

Ilyen depresszív dumákat pedig pont azoktól szoktam hallani akik semmit se tesznek érte, de panaszkodni az megy. Meg irigyeli hogyha én megengedhetek magamnak valamit. De elmenni dolgozni neki meg büdös.

19:27

Es ha mindent megtesz és mégis boldogtalan lesz?

"A kérdező kommentje:

Mit lehet tenni érte?"

Te tényleg ennyire "ilyen" vagy? Mit lehet tenni érte... na mégis mit, semmi nem jut eszedbe? Én mondjam meg, hogy te mitől lennél boldog?

Boldogtalannak sokféleképp lehet lenni.

Van, amiről #1,2 beszél, hogy az illető a szokványos suli-meló-lakás-kocsi-család-nyugdíj pálya mentén képzeli az életét, és számára az álombéli boldogságot kb. az jelenti, ha a felsorolt szavak mindegyike elé tudja tenni, hogy "jó", vagy "boldog". Pl. boldog család, jó kocsi, jó lakás. Értelmet ad az életének a cél és remény, és próbál tenni érte - vagy ha nem, hát garantáltan boldogtalan marad, magára vessen.

Ennél viszont sokkal keményebb dió a nihilista típusú boldogtalanság. Amikor fogalmad sincs, miért érdemes élni, hova érdemes tartani, mi az a cél (vagy cél felé vezető út), ami akár sok meló árán, de elhozza a boldogságot. És mindezt nem valami rém depis, megcsaltak-kirúgtak-kilakoltattak pillanatban érzed, hanem akkor is, amikor megy minden. Akkor is, amikor örülsz. Olyankor is tudatában vagy, hogy csak egy kis porszem sehova se tartó, igazából értelmetlen öröme ez, és te soha nem leszel elégedett.

Szerencsére már egyre ritkábban érzem, de sajnos kell még néhány év, hogy vissza tudjak tekinteni és tanácsot adni hasonló cipőben járó embereknek.

Annyiban jogos a kérdés, hogy vannak emberek, akik beleszülettek a jóba, szinte állandóan boldogok, önerőből szinte semmit sem kell csinániuk, rájuk momdják, hogy ezüstkanállal a szájukban születtek.

Van egy másik csoport, nekik még a legkisebb jóért is sokszor vért kell izzadniuk, nekik nagyon oda kell tenniük magukat, hogy elérjék a boldogságot, az ő életútjuk olyan, mintha kövekkel megrakott hátizsákkal kéne felmenniük a hegyoldalon, szemben az előző csoporttal, akinek a tagjai gyaloghintóval suhannak végig egy gyönyőrű tájon.