Miért lett divat manapság a kapcsolatfüggőség?

Nem divat, de létezik. Persze saját magán ezt szinte senki sem veszi észre. Nem manapság, hanem mindig is. Csak manapság már sokkal több mindenről beszélünk. Régen csak annyit mondtak, hogy nem illik elválni, együtt kell maradni, akkor is, ha rossz.

Miért gond, ha egy 20 évesnek 40 éves párja van? Azért mert nem csak pár év van köztük még lehet jó kapcsolatuk. Nem ez az egyetlen szempontja egy kapcsolatban. Ha több van köztük, mint pl. 5 év, akkor már biztosan valami érdek miatt vannak együtt??? Minden 40 éves férfi gazdag? Ja persze.

És mi köze a korkülönbségnek a kapcsolatfüggőséghez? Ez két külön téma. Rengeteg hasonlókorú pár is van, akik függőségi viszonyban vannak.

Nem hiszem, hogy divat vagy döntés kérdése lenne, az általad vázoltak pedig nagyon összetettek.

Első részére annyit tudok mondani, hogy egy idő után teljesen normális, ha új kapcsolatra van igénye valakinek, az a nem mindegy, hogy sikerült-e lezárni az előzőt. Ez mindenkinél más időpontban jön el, sőt egy ember is lezárhat kapcsolatot egyszer napok alatt, egyszer pedig hónapokkal később sem képes rá. Nem tudhatod külső személőként, hogy mit érez, mit gondol.

Esküvők: van, hogy két ember úgy találkozik, hogy komoly kapcsolatot akarnak, házassággal és gyerekkel. És mivel mindketten ezt akarják, úgy gondolják, hogy ez tökéletes alap arra, hogy ezt egymástól akarják. Ez tipikusan az a jelenség, mikor sok nő rettenően férjhez akar menni, csak az számít, hogy találjon valakit, aki elveszi.

Az, hogy együtt tud-e élni vele minden szürke hétköznapon a következő 50 évben: nem szempont.

A válások divatja máshol ered, egyébként összeillő párok is válnak idővel, pont a megcsalások miatt. Egy generáció nőtt már fel úgy, hogy válás után anyuka eteti a gyerekeit, hogy nem szabad apura haragudni, joga van új kapcsolatra, és boldognak lenni másnak, igaz, hogy mi elváltunk, de ez nem baj, őt még szeresd.

Egyszerűen nincs meg az erkölcsi gát az emberekben, hogy ne lépjenek félre.

Írj ki egy kérdést, hogy "Ha választanod kell, hogy beleszerettél valakibe, és vele legyél, vagy a házastársaddal, akivel 10 éve együtt vagytok, van két gyerek, szereted, de nincs már szerelem, kit választasz?" A 99% azt fogja mondani, hogy válaszd az újat.

Nagyon sok kapcsolat már nem is tart tovább, csak a "rózsaszín köd" idejére, és aztán dobják el egymást, mert "már nincs meg a tűz". Ebben az esetben pont, hogy semmilyen kapcsolatfüggőségről nem lehet beszélni, sőt sikerült átesni a ló túloldalára. Azt is el kell dobni, ami jól működik. Mint amikor valaki vesz egy cukimuki tündibündi kiskutyát, és kidobja, mikor két éves lesz, és már nem cuki.

Csernus külön műfaj, részemről nem releváns párkapcsolati tanácsadásban. Akkor már inkább azok az idősebb rokonok, akik tényleg "letettek valamit az asztalra", és látom a saját szememmel, hogy tudják, mitől marad életben a házasság 30 évig. Nem csak élnek egymás mellet kényszerből!

Az anyagi része: igen, ennyire számít. Ma ez a két isten van, amit mindenki bálványoz: a pénz és a külső. Ez a kettők hajszolja mindenki, elvárják, hogy mindent megtegyél, hogy elérd a maximumot, és ez határozza meg, hogy ki vagy mások szemében.

De az nem kapcsolatfüggés, mikor 20 éves cicababák tehetős 40 éves pasikkal bonyolódnak kapcsolatba. Ez csak nettó üzlet, eladja azt, amije van, annak, aki tud érte fizetni.

Pont azért, mert a kapcsolatok elértéktelenednek, gyakorlatilag eljutottunk oda, hogy annyiról szól, hogy rendszeresen dugsz valakivel.

Ilyenek, hogy szerelem, hűség, család, összetartás, megértés, empátia, felelősség vállalás, támogatás: már régen nem részei ennek.

Pont ezek a kapcsolatok lettek csereszavatosak, elvégre lyuk, lyuk.

És többek között pont azért van ez így, mert hatalmas káosz uralkodik a fejekben, és képtelenek az emberek kiigazodni tök egyszerű dolgok között. Főleg azért, mert mindenki kerget saját magáról egy ideális képet, és sokkal fontosabb ennek megfelelni, mint szembenézni a valósággal.

4: Valószínűleg még elég fiatal vagy. Nem ment el ebbe az irányba a világ. A férfiak mindig is szerették a szép, fiatal lányokat. És a fiatal, szép lányoknak mindig is volt egy olyan rétege, akinek fontosabb volt az illető férfi pénztárcája, mint a kora vagy kinézete.

Ez mindig is így volt, amióta világ a világ. Legfeljebb ma nyíltabban beszélnek az emberek ilyen témákról is.

A válás nem lett divat. Régebben is ennyi rossz házasság volt, csak akkor nem mertek elválni. Régen sem tudtak minden problémát megoldani, csak féltek, hogy elítélik őket. Anyukám is elvált, és sokszor hallottam én is, hogy milyen ciki elváltnak lenni. Szerintem meg jobb, mint egy alkoholista, agresszív apával együtt élni. De akkor fontosabb volt a látszat. Ezért sokan nem mertek elválni. Most már elfogadottabb, hogy egy nő egyedül is meg tud élni.

Szóval nem kell annyira lehúzni a mai kor és túlmisztifikálni, hogy mi volt 20-30-40 éve. Akkor sem volt az élet egy habostorta, csak jobban kellett tűrni szó nélkül.

Érdekes kérdés, hogy mi lesz a jövőben az emberek szerelmi, szexuális kapcsolataira nézve a társadalmilag normálisnak tartott. Évezredekig a társadalmilag diktált valláson, erkölcsön keresztül a cél az volt, hogy a nők korán házasodjanak, úgymond tisztességes legyenek, aminek praktikus oka az volt, hogy nem volt megbízható fogamzásgátlás, apasági vizsgálat, a férfiak többsége pedig biológiailag vesztesnek érezné magát, ha anyagi erőforrásaival, más génjeit hordozó utódokat nevelne. (Aki nem vallásos, annak az utódokban való valamilyen szintű továbbélés a legjobb megnyugvás az elmúlás elleni félelmekre gondolva.)

A nőket arra kellett késztetni, hogy ha társadalmi megbecsültséget akarnak maguknak, akkor ezen játékszabályokat betartva éljenek.

Ma a médián keresztül minden korábbi vallásnál erőteljesebben térít a fogyasztás-orientált nyugati kultúra, aminek célja, hogy a multik minél több profitot termeljenek. Ennek részeként, főleg nagyvárosokban, tök természetes lett a partnerek rendszeres váltogatása is. A fogyasztói kultúra sajátossága, hogy nem gondol hosszú távra, fiatal szép embereknek kellemes ez az életforma, azoknak is akik csúnyák, de pénzesek. Aki meg pénztelen és csúnya, vagy ebben a szemléletű világban öregszik meg szegényen, az meg a fogyasztói kultúra szempontjából értéktelen, de a jövőben nekik is ott lesznek a jutányos áron elérhető élethű embernek kinéző barát és szexpartner robotok.