Hogyan dolgozzam fel, hogy valószínűleg sosem lehet belőlem autóversenyző?

Gyerekkorom óta érdekelnek az autók és az autóversenyzés. Azonban sosem nyílt rá lehetőségem, hogy igazi autóversenyzővé válhassak. Sosem gondolták se a szüleim, se jómagam még gyerekként, hogy szeretnék autóversenyző lenni. Sosem próbáltam ki magam semmilyen valódi (értsd: nem videójáték) versenyen (pl gokart), sosem vezettem még autót, aminek köze van ahhoz is, amiért jogsim sincs, mert amikor betöltöttem azt az életévet, hogy lehetett volna csinálni, akkor Anyám úgy döntött, hogy előbb legyen nyelvvizsgád, mert anélkül szar vagy. Nem így mondta, kicsit túloztam a hatás kedvéért. S amennyibe a külön tanár fájt, annyiból kijött volna a jogsi is legalább kétszer. Sosem lett nyelvvizsgám... Óvodás korom óta nyomták azt a adott nyelvet, mindig is utáltam és rossz is voltam belőle, de erőltetni kellett, na mindegy. Eltértem a tárgytól. Olyan emlékem is van gyerekkoromból, hogy valami búcsú szerűség volt és voltak ilyen villanyautók, amikbe a kisgyerekek betudtak ülni és lehetett menni pár kört egy apró pályán, de nem engedték, dodzsemezni is ha 2-szer voltam, már sokat mondtam. Nem hinném, hogy itt sokat lelehetett volna szűrni, de engem még mindig egy kicsit zavar, hogy nem engedték... Most egyetemen tanulok és valószínűleg jogsim sem lesz még legalább 2 évig. Szüleim régen elváltak és Apám elvitte a kocsit, mi meg itt maradtunk Anyával kocsi nélkül és nem engedhetünk meg magunknak egyet. Az a terv, hogy az egyetem nagyon vége felé lesz jogsim és mikor már dolgozni fogok, remélhetőleg megengedhetünk egy autót is majd magunknak. S gondolom ha valaki autóversenyző szeretne lenni, aki még esetleg abból is szeretne meg élni, azt késő elkezdeni 22-23 évesen nulla tapasztalattal. Meg aztán Anyám sem díjazná, ha otthagynám az egyetemet és csinálnék valami mást, mert papír nélkül szar vagyok. Megint túloztam... Aztán még az is ott van, hogy nem tudom, hogy mennyire lennék jó benne. Ez a hozzáállás meg szerintem alapból rossz. Nem vagyok benne biztos, hogy sikerült rendesen szavakba öntenem az érzéseimet, de megpróbáltam.

20/F