Miért nincs semmi rendben? Miért lesz minden egyre rosszabb?

A társadalmi eletem egyenlő a 0val. A tanulmányi eredményem komoly erőfeszítések árán közelíti meg az elvárást....(ami a kitűnő lenne de angol tagozatos gimiben jobb csoportban szégyenszemre 4es vagyok tesiből meg 3as és a továbbiakban a matek 5osom is veszélyben van) alig van szabad időm....minden reggel 5kor kelek és este 10 kor fekszek ugye a buszok meg a tanulás miatt

...baromira érzékeny vagyok konkrétan a semmin is tudnék órákat bőgni...így hát eléggé megvisel hogy a nagyszüleimnek hónapjaik vannak már csak. A szüleim elhidegültek egymástól teljesen, és gyakran veszekszenek. Már nem is érdekel az hogy reggel felkelek es mit vegyek fel vagy ilyesmi...ugyis ugy nezek ki mint egy kupac sz*r azt meg minek csomagoljuk díszdobozba. Tudom hogy rohejes vagyok es meglepően szánalmas de nem tudom mit tehetnék ellene. Folyamatosan hajtok és ki vagyok fáradva...ha az önértékelésemet az önbizalmamat vagy akármimet nézzük az egy 10 es skálán -10....egyszerűen egy rakás szerencsétlenség vagyok....nem sikerül semmi...nem tudom minek örüljek...nagyon sokszor ugy istenigazából kívánom hogy bárcsak elütne a busz...vagy bárcsak véletlenül kiesnék a másodikról..ha nem lennék szebb hely lenne a világ...nem lennék benne én úgyis csak egy senki vagyok...már ilyen fiatalon sincs olyan akit érdeklek....vannak céljaim persze...külföld,egyetem,család...de mivel ilyen amorf izé vagyok az emberek nem mernek közelíteni sem szerintem....túl magas vagyok lánynak emellett pedig nem vékony hanem átlagos vagy hát nem is inkább telt alakú....szóval nem vagyok túlsúlyos nem az a baj....de gyűlölöm az egész külsőmet és belül sem sok mindent tudnék felsorolni...okos voltam..mások szerint...néhány tanár szerint...de totálisan átlagos vagyok és unalmas minden tekintetben...nem vesz észre senki nem érdekel senkit mi bajom van ha van nem ölel meg senki... nem is szeretnek szerintem...olyan vagyok mint valami szellem aki csak megfigyel...a családi problémákat is képtelen vagyok kezelni a nagyszüleim lassan de biztosan bekövetkező halálát pedig egyszerűen nem tudom hogy fogadjam el...késélen táncolok már kb egy hónapja hogy összeroppanjak vagy sem...nekem túl nagy teher az iskola is....mert muszáj megfelelnem...muszáj kitűnőnek lennem mert ha nem abból következően már semmi nem jön össze...se az egyetem se külföld...semmi....szóval nemtudom mi legyen de teljesen elvesztettem minden hitemet és lassan minden elromlik ami elromolhat...15/L