Továbbtanuláskor, szakmaválasztásnál gondoltál arra, hogy mennyire lesz lehetőséged elhelyezkedni dolgozni később azzal, amit tanulsz? Vagyis hogy mennyire lehet piacképes az, amit tanulsz?

Nem. A szívemre hallgattam, azt tanultam, amit szerettem volna, hiába nem volt piacképes.

Nem bánom, hogy így tettem, azt viszont igen, hogy nem csináltam párhuzamosan egy másik, piacképes szakot. A meglévő diplomámat jól lehetne kombinálni egy másikkal, és akkor nagyon könnyű lenne az elhelyezkedés.

Most is van munkám amúgy, amit szeretek, de nem fizet túl jól. Tervben van amúgy, hogy megszerzem a másik diplomát is, de ahhoz még kell egy "kis" pénzt gyűjtenem, mert ezt már csak fizetősön szerezhetném meg.

A világ leghülyébb embere az, aki nem gondol ilyen fontos dologra amikor választás előtt áll.

Egyértelműen úgy választottam, hogy az örökké piacképes legyen. Mindig legyen vele munkám, és ne éhbérért tengődjek.

Nem mondanám, hogy hihetetlenül szeretem azt, amit tanulok azonban nem is utálom. Érdeklődöm iránta, és eltudom magam képzelni az adott munkakörben örökké.

Mellette is csinálhatom azt amit igazán szeretnék.

Az embernek mindig legyen B terve...

Nem igazán gondoltam ilyesmikre, azzal tisztában voltam hogy manapság már lecsengőben van az miszerint abban dolgozol amit tanultál.

Külföldön nem fontos a bizonyos ágazatokban hogy legyen szakirányú végzettség hozzá, ha látják a rámenős, bizonyítási vágyat, akkor alkalmaznak. Teszem azt pincér, szakács, eladó stb.

egy 14 éves gyerektől ne várjunk már csodát!

a nagy részük semmit sem tud az életről, max annyit hogy a szülei egy vagy két szakmára akarják terelni.

nem úgy mint itt aki előadta magát, hogy piacképes szakmát tanulni, meg blabla...persze!

Lehet hogy már vagy 40 éves, kitanultál időközben pár szakmát, amivel tényleg jól kereshetsz, és most itt névtelenül osztod az észt.

Mindenképp olyan szakmát érdemes választani, amivel van esélyed legalább átlagos életszínvonalon élni, én így gondolom. Tehát igen, figyelembe veszem, mennyire lesz piacképes amit tanulok.

2#-es, Megkérdezhetem milyen szakmád van?

4-es azt sem tudod, hogy miről beszélsz...

Érettségi után jön az "igazi" választás, amikor már vagy elég "bölcs" ahhoz, hogy ne csak az első gondolatod után menj.

(Az meg már a szülő dolga, ha a gyerek nem elég értelmes ahhoz 14 évesen, hogy gimibe menjen). Ott még a szülő dönt.

Elég felmenni a netre, és minden szakról megtudhatsz mindent. A jövőbeli elhelyezkedési lehetőségeket is, stb.

Emellett kérlek ne magadból indulj ki! Nem csak agymosott, swag-yolo fiatalok léteznek. Erős általánosítás...

Emellett nem vagyok 40 éves, csak 20 és szakmám sincs.

Programtervezőin vagyok, amúgy inkább lettem volna matek-informatika tanár.

Szóval érdekel a matek, informatika is, csak a programozást nem mániákusan szeretem. Ennek ellenére tudom csinálni, és már most dolgozom távmunkában. Jól megy, de majd a későbbiekben a tanári hivatást tudom adószámos magánszemélyként is gyakorolni.

Az a probléma hogy az általános iskola utolsó éveiben a tanárok nem világosítják fel a diákokat kellőképp hgoy mik a lehetőségeik.

Szükségszerű lenne hogy bizonyos ágazatokat megismertessék velük, ami nem feltétlen egyetemi/főiskolai felsőoktatást jelent. Pl elvinnii őket péküzembe, fogtechnikai laborba, autószerelő műhelybe, gumiszerelőhöz, cukrászüzembe, étterembe, vagy akár kocsmába is (persze ami nem egy lepukkant valami). És a diákok szétnéznek, kérdeznek tanári felügyelettel, a tulajt megkérdezhetik bármiről, a munkaütemről, feladatairól, stb, még akár a bátrabbak a pénzről is. Ha a tulaj mond egy átlagjövedelmet azért a 13-14 éves gyerek is el tudja dönteni hogy mennyire életképes, ha meg nem utólag a szülőktől megkérdezi.

Ha meg felsőoktatási végzettséggel rendelkező munkakörben gondolkodik a gyerek akkor elmenni pl egy orvosi rendelőbe, fogorvosi rendelőbe, ügyvédi irodába, és egyéb helyre ahol ichletet kaphat. Természetesen ezeknek a kis tanulmányi kirándulásoknak a szervezése a tanár dolga lenne. Nagyon szomorú hogy nincs kellő szakmai továbbtanulási felvilágosítás. De akár vendégeket is lehetne fogadni ha nagyon körülményes a kirándulás, az iskolásoknak kiselőadást is tarthatna egy két orvos és egyéb ipari dolgozó, mesélhetne az adott munkaköréről amiben dolgozik, stb.

Nekem ilyen nem volt, az egyik tanárom ugyan mondta hogy majd megnézünk egy videot az egyik technika órán amiben 500 féle szakma van hgoy kapjunk ichletet, de csak üres ígérgetés volt. Senki nem adott tanácsot, senkit nem érdekelt mik a terveink. Csak kritizált a tanár sok ember akinek volt konkrét terve hogy pl orvos lesz, villanyszerelő lesz, meg egyebek.

Én nem tudtam mi legyek, apámra hallgattam végül, már elegem volt az egészből, középsuli nem úgy alakult ahogy akartam, rossz volt a közösség és csak a megalázó bánásmód volt és úgy éreztem céltalan az életem.

Végül elhelyezkedtem az egészségügyben és jól érzem magam benne. Annyit keresel amennyit termelsz elv alapján, mint a legtöbb normális helyen.