Más is járt itt úgy, hogy kitanult egy, vagy akár több szakmát, belekóstolt, majd rájött, hogy képtelen az adott területen dolgozni?

Sad story :( Volt hasonló nekem is, én építészmérnöki képzést kezdtem el, a különbség az, hogy már az elején "leléptem". Az biztos, hogy nem jó, ha az embernek olyasmit kell csinálnia, amit nem szeret. Gondolkodtál esetleg határterületeken? Bizonyos szintű átjárás, rugalmasság azért van a rendszerben. Például segítő szakmával (pl. pszichológus) esetleg HR területén elhelyezkedhet az ember, és akkor nem kell 0-ról kitanulni valami egészen mást, legfeljebb kicsit toldozni-foltozni ami már megvan.

kb az emberek fele így van, nyugi.

Hajjaj... az első szakmámat még ki se tanultam, már rájöttem, hogy biztos, hogy nem fogok benne dolgozni. De ennek hála lett egy második is.

érettségi után kitanultam egyet, amibe sosem dolgoztam. Nem igen tudtam magam elképzelni benne, aztán meló mellett kitanultam még 1et, azt szerettem, de max vállalkozóként dolgozhatnék, az meg most nem fér bele. Szóval most csinálok olyat, amit szeretek másodállásban, de nincs róla végzettségem!

Érettségi után nem igazán tudtam, hogy mihez kezdjek, mindig is tudtam, hogy valami olyan munkakörben szeretnék dolgozni, ahol kiélhetem a bennem lévő alkotási vágyat. Így hát, érettségi után jelentkeztem cukrásznak, gondoltam ott majd nyugodtan díszítgethetem a tortákat sütiket. Aha, hogyne. Körülbelül már az első gyakorlati héten rájöttem, hogy a vendéglátás nem az én erősségem. Állandó pörgés, sürgés-forgás. Én inkább egy nyugisabb embernek mondanám magam, aki szeret vacakolni apróságokkal, amit ha a cukrászdában próbáltam meg csinálni, hülyének néztek. Rengeteg dolgot kellett észben tartani, mit mikor csináltam, mi a következő teendő stb. Nem akartam bevallani magamnak, hogy ez nem az én területem. A többiek, akik tényleg szerettek cukrászkodni állandóan sütöttek otthon, én soha még csak hozzá sem nyúltam a sütőhöz... Pár hónap múlva, januárban már tudtam, hogy nem maradhatok itt, vizsgán se mennék át, már egyáltalán nem érdekelt az egész. Ekkor mertem csak jelentkezni egy egyetemre, egy olyan szakra, amit nekem találtak ki. Nyáron végül felvettek az egyetemre, úgyhogy 1 évet elpazarolva, de otthagytam a cukrász sulit. Az az érzés, mikor végül megkönnyebbültem, nincs több cs.szegetés, felülírhatatlan...:D Az egyetemen megtaláltam azt a munkakört amit a legszívesebben csinálnék, otthon is rendszeresen tanulom, nem úgy mint anno a cukrászatot.