Jobb lenne a világ telefon és internet nélkül?

Nem.

Nem lenne jobb, ha a 400 km-re élő testvéremmel csak évente kétszer tudnék beszélni.

Nem lenne jobb, ha pár sor szövegért is fizetni kéne, és csak napok alatt érne célba.

Nem lenne jobb, ha túlóra esetén ne tudnék hazaszólni, hogy nem azért kések, mert baleseteztem vagy legyilkoltak, hanem egyszerűen csak sok a munka, nyugodjanak meg.

Ha már baleset: nem lenne jobb, ha nem lenne eszköz, amivel a mentőket/tűzoltókat/rendőrséget azonnal értesíteni lehetne.

Nem lenne jobb, ha csak azokhoz az információkhoz juthatnánk hozzá, ami nyomtatott formában a helyi könyvesboltban vagy könyvtárban elérhető.

Nem lenne jobb, ha csak azokat a zenéket és filmeket nézhetném, ami a rádióban/tévében van, vagy amit megveszek.

Nem lenne jobb, ha alkalom híján soha nem találkoztam volna azokkal, akiket ma már meghatározó barátoknak tartok.

De igen, cserébe tök jó lenne, hogy egész nap kergethetnénk a labdát, az is, aki rühelli a focit, vagy magát a társaságot, csak mert nem lenne más lehetőség.

Én azért visszamennék abba a korba, amiben éltem is, mikor csak vezetékesen tudtunk beszélni. Tök érdekes, hogy 12 éves koromban nem aggódott értem Anyukám annyira, mint most. Mert ha nem vagyok elérhető, biztos vérbefagyva fekszem valahol.

Kicsit hiányzik az az önállóság és felelősség, amit akkor éreztem.

A telefonnak köszönhetjük, hogy valós időben, viszonylag olcsón akárki baráttal, ismerőssel, rokonnal, intézménnyel, stb. beszélhetünk. Előtte csak a postai levél, vagy sürgős esetben a távirat jelentett alternatívát. Előbbi döglassú (még ma is több nap, régebben meg volt, hogy egy hétig kóborolt a levél, mire a címzetthez ért), utóbbi pedig méregdrága.

Az internetnek pedig többek között köszönhetjük, hogy ingyen írhatunk és beszélhetünk akárkivel.

Az internetnek köszönhetjük, hogy azonnal - és akár független forrásból - értesülhetünk a hírekről. (Ami mondjuk olyan időkben, amikor a központilag szabályozott nyomtatott sajtó finoman szólva is torzít, azért nem egy utolsó dolog.)

Az internetnek hála szinte akármilyen témában képezhetem magam. Ha érdekelnek a legújabb epigenetikai kutatások, másodpercek alatt elérhetem a szükséges információkat. Vagy ha jön egy olyan bónám, hogy üzbégül akarok tanulni, még arra is lehetőségem van.

Az internetnek köszönhetően az ügyintézés is kényelmesebb és gyorsabb. Nem is tudom már, mikor fizettem be utoljára postán csekket. Amit csak lehet interneten fizetek be. Nem kell sorbanállni, egy csomó időt megspórolok, és akkor fizetem be, amikor akarom. Ha nekem éjjel 2-kor jut eszembe, akkor éjjel 2-kor is megtehetem.

De például a buszmenetrendet sem kell évente megvennem, és magammal cipelnem, hanem interneten megnézhetem akárhol és akármikor.

Fel szokták hozni az internet ellen, hogy megöli az emberi kapcsolatokat. Nos, én ezt megcáfolnám. Amikor Skype-on beszélek valakivel, azzal nem pont az emberi kapcsolataimat ápolom? Vagy amikor messengeren a szomszéd faluból a Juliskával társalgok, az nem épp az emberi kapcsolatok építése? Ahány barátság és szerelem született már az internetnek köszönhetően (és amennyi megmaradt, mivel ma ha a haverod elköltözik 200 km-re, attól még nyugodtan lehettek napi kapcsolatban), ezek után azt mondani, hogy megöli az emberi kapcsolatokat, minimum butaság.

Na meg a két kedvenc "érv", amit fel szoktak hozni az internet és a telefonok ellen, és szinte már sátántól származó átoknak tartják...

Az egyik, hogy "de hát emiatt nem játszanak kint a fiatalok". Erre csak annyit mondok: a házunkkal szemben egy játszótér van. Nem úgy tűnik, hogy a kutya se járna oda. Való igaz, a tizenévesek kocsmázása és "bandázása" nem annyira jellemző, mint amilyen méreteket öltött akkoriban, amikor én voltam gyerek, de ezt hadd ne állítsam be negatívumnak. :)

Visszahúzódó, introvertált, magának való emberek pedig régen is voltak, és most is. Csak míg 50 évvel ezelőtt nem volt választásuk, kvázi muszáj volt a többiekkel rúgni a bőrt, akkor is, ha gyűlölte, addig most van más szórakozási lehetősége is.

A legeslegnagyobb kedvencem pedig az, amitől valószínű az egész univerzum romba fog dőlni: az, hogy a csúnya gonosz internet és mobiltelefonok miatt nem beszélgetnek az emberek a buszon. :'(

Mert ugyebár azon múlik a világegyetem jövője, hogy ha leülök az amúgy 80 decibeles zajt generáló Ikaruszba, akkor az épp mellettem levő random idegennek elkezdek-e beszélni.

Hadd ne kelljen ecsetelnem...

Egyébként igen, természetesen lehet az internetet is rosszra is használni. De ez mindenre igaz a történelem során, a kőbaltától kezdve a személygépkocsin át mikrohullámú sütőig. De ilyen elven még mind a mai napig a barlangokban bújkálnánk, ha irtózunk mindentől, aminek "elképzelhető ártó szándékú felhasználása".

A világban meg tényleg sok minden nincs rendben, de arról, hogy napi 12 órát kell dolgozni, hogy ne haljon éhen a család, aminek pont a családi élet látja kárát, vagy annak, hogy a napi 7-8 óra, kötelezp napközi, meg mindennapos testnevelés után a gyereknek már semmi kedve megmozdulni, arról nem az internet vagy a telefon tehet.

#7: Ez tényleg létező jelenség, bár ezt a fajta túlaggódást inkább szociológiai okokra fogják, és nem a technikára.

De azért megkérdezem: mi a nagyobb baj? Egy túlaggódó szülő, vagy adott esetben egy ember halála, aki megmenthető lett volna, ha van kéznél egy telefon?