Milyen lehet egy olyan nővel együtt élni akit nem szeretsz? 30 év alatt

Nyilván rossz, bár még mindig jobb, mint egy mérgező házasságban lenni egy agresszív állattal.

Egyébként: komfortzónának hívják ezt a dolgot, amiből ő lusta, és mindig is lusta volt kimozdulni. Ennek nagyon kemény pszichológiája van, ha gondolod, utána is olvashatsz. :)

Egyszerűen lusta - vagy fél - bármit tenni, amivel előrébb mozdíthatná az életét.

Az emberek azért változnak 5-10-15 év alatt bőven.

A szenvedélyes szerelem is alább hagy, ideális esetben viszont valóban van helyette egy mély kötődés és szeretet, bizalom és tisztelet, ami nem egyenlő a megszokással.

A megszokásnál már nem igazán a szeret és kötődés miatt vannak együtt, hanem általában a félelem az egyedülléttől, ami összetartja a másikkal. Ilyenkor már nem igényli a másik társaságát, nem érdekli úgy, mi van vele, nem akar tenni a kapcsolatért, elhidegültek már egymástól és a szex sem mondható jónak, nincs meg már a vonzalom sem úgy. Ez a megszokás szerintem.

Egy hosszú kapcsolatból, pláne, ahol gyerek is van, nehéz kilépni, a sok közös emlék és közös élet miatt, biztos nehéz lehet elölről kezdeni mindent...

Sokan kilépnek, ha idejutnak, mások húzzák tovább a dolgot, amíg csak lehet, szerintem ez személyfüggő.

Aztán idővel úgyis jön majd egy újabb szerelem-féle, és ilyenkor majd arra sarkallja őt, hogy kilépjen a kényelemből, ha már eddig nem tudott.