Hogyan lehetnék boldog most azzal aki vagyok, és azzal amim van?

Mi volt a legfontosabb célod?

Gondolataidat csak akkor tudod rendezni ha sorrendet állítasz fel és a legfontosabbal kezded. Olyan nincs hogy mindegyik egyformán fontos. Míg nem állítol fel fontossági sorrendet csak káosz lesz a gondolkodásodban mert egyszerre nem lehet 20-féle célt megvalósítani. Mert ahogy nem tudsz elmenni egy időpontban a boltba, dolgozni, a barátodhoz, szórakozni, sportolni, könyvtárba, uszodába épp úgy nem tudsz elképzeléseket sem megvalósítani egyszerre.

Ezt talán úgy érheted el a legkönnyebben ha megtanulsz kompromisszumokat kötni. Ez azt jelenti, hogy elsőre olyan kisebb célokat tűzöl ki magad elé, amelyekről tudod, hogy könnyen megvalósíthatóak. Például ha meg akarsz tanulni angolul, akkor ne azzal kezd, hogy előveszel egy 600 oldalas könyvet és elkezded olvasni, mert az nyilvánvalóan nem fog menni és akkor kudarcélményed lesz ez miatt - amitől csak egyre rosszabbul leszel. Hanem mondjuk kezdj el egyszerűen szavakat tanulni és miután megtanultál egy szót akkor azt már tudni és érteni fogod, tehát továbbléphetsz a következő szó megtanulására. De ez most csak egy példa volt, azt akartam vele megmutatni, hogy először kis dolgokkal kezd és úgy haladj lassan tovább az egyre nagyobb dolgok felé. Lépésről lépésre haladj és legyél kitartó, vagyis más szóval következetes. Hidd el már az is sokat segíthet, ha minden nap csak egy kis dolgot teszel meg, aztán a következő nap megint egy kicsit és így tovább. Az is sokat segít, ha este felírod egy paírra másnap mi mindent akarsz majd megcsinálni, és akkor minden este kipipálhatod a listádat, hogy na, akkor ezekkel is elkészültem. Sok kicsi sokra megy, ezt szokták mondani; ha sok kicsit megcsinálsz akkor azokból a végén majd biztosan össze fog adódni valami sokkal nagyobb, sokkal hasznosabb és fontosabb dolog. Nyilván ami sehogyan sem sikerül, azzal legalábbis egy darabig nem érdemes foglalkozni, tedd félre azt a dolgot aztán majd később meglátod. Vagy lesz vele valami vagy nem, ha nem lett vele semmi, akkor nem is biztos, hogy annyira fontos volt, lehet nem is érte volna meg a fáradtságot... Időből még annyira sok áll rendelkezésedre, hogy azt igazából lehetetlenség lenne leírni; mármint azt, hogy mennyi minden rengeteg dolgot művelhetsz még hátralévő életed során. Nézd meg azt, hogy a mai világban nem ritkán még egy 60-70 éves embernek is munkahelye van, valamint sokan vannak az idősebbek közül akik még tanulásba is belekezdenek. Ami még eszembe jutott: egy év az nagyon kevés idő, én pl. kettesével-hármasával számolom az éveket, szóval soha nem azt nézem mit csináltam az elmúlt egy évben, hanem azt, hogy mit csináltam az elmúlt két-három évben. Azért, mert egy év túlságosan rövid idő s ennyi idő nagyon kevés valamibe igazán belekezdeni. Egyszóval annyira rengeteg időd van még hátra, hogy azt fel sem lehet fogni. És elsősorban mindig előre nézz és hátrafelé csak akkor, ha nagyon muszáj, akkor is inkább csak azért, hogy tanulj a hibáiból. De nem jó, ha állandóan a hibáidon rágódsz, mert akkor csak nagyon nehezen fogsz tudni előbbre jutni. Van amit el kell felejteni és kész, nincs más megoldás. Sokáig én is azt hittem mindent fel lehet dolgozni, de ez nem így van. Van amihez az embernek nincs elég ereje, sokszor még mások segítsége is kevésnek bizonyulhat. Akkor azt egyszerűen el kell dobni a pikulába, el kell felejteni mintha soha nem is lett volna, mert ha nem teszed meg, akkor beleőrülsz s az nem valami kellemes dolog. Ne azt nézd ami volt, hanem azt ami majd lesz és akkor talán könnyebb lesz elérni amit szeretnél, mert kevésbé fognak gyötörni a múlt rossz emlékei.