Kb hány százalék lehet, akik már kitelepültek az országból, de ha jobbra fordulna itthon a helyzet akár vissza is jönnének?

Nehéz megítélni, semmi érdemit nem lehet ezzel kapcsolatban mondani. Vannak akik elég messze mentek, Amerika pl, akik beérték a nyugati országokkal, azok néha hazalátogatnak, de nem jönnének már vissza, persze van kivétel. De ebben a lepra telepben sose lesz olyan normális élet mint Angliában pedig ott is vannak kisebb problémák, mégis a kisember is éli világát.

Azon emberek akik úgy elmentek hogy kint pár év után házat lakást vettek, biztos helyük lett kint, és tudják a nyelvet is, vagy akár még egyet, azok minek jönnének vissza? Ide, a bizonytalanba hol ott nem lehet tudni mikor lesz jó kormányzás(majd ha kidöglik a mostani parlament) talán évtizedek múlva, mikor lesz euró. De gyanítom amíg ilyen putri van az országban semmi haladás nem lesz, mert lehúzzák az embert a munkájában és a boldogulásában is.

Egy ált. sulis osztálytárs 2008-ban ment Angliába, 2012-ben megismerkedett egy szintén "bevándorló" csajjal azóta már gyerekük van, sikerült venniük egy saját lakást, hitelmentes az autójuk, nyaralni járnak, pedig egyszerű tűzoltó a srác, a barátnője meg fodrász, manikűrös

Hidd el többen fognak még elmenni innen rövidebb idő alatt, mint hogy olyan szinten legyen az ország mint Ausztria. Előre lépni nem tud egy fiatal se, nem hogy még a 30+osak. Dolgozunk a semmiért konkrétan.

Anno akik 56-ban elmenekültek pl Argentínába, onnan sem jött mindenki haza, minek tették volna, hisz egy szétlőtt romhalmaz volt az akkori főváros.

Én milliós nagyságrendről is hallottam már. Akár 600ezer, akár millió, ezek már akkora számok, hogy önmagukban valós problémákat okoznak. Mert hát ki az, aki kimegy, és kint is marad? Nyilván a képzett, többségében nyelvet ismerő munkaerő. Ők viszont itthonról hiányoznak (kiválasztás területén dolgozom, az ország több területén, így közelről látom a következményeket). De ez másik téma.

Az ember hamar megszokja a jót, hát még a jobbat. Sokakat az ismeretlen közeg tart vissza, illetve az, hogy kötődnek a "gyökereikhez" - meg persze az önbizalomhiány, ami teljesen érthető, ha pl. nem tud nyelvet és/vagy szakmát. Bár ma már ott tartunk, hogy nemcsak a diplomás disszidál, hanem a szakmunkás is.

Aki visszajön, semmiképp sem a körülmények miatt jön vissza, legfeljebb a kötelékek miatt, pl. barátok, család (több ilyen embert is ismerek).

Viszont az eredeti otthonhoz való kötődés ebben a 600.000-1.000.000 ember (nagy részében) is megvan. Viszont ahhoz, hogy visszajöjjenek,

1) vagy krízisjellegű változások "kellenek" ott, ahol vannak, azaz pl. munkahely-vesztés, akár terrorcselekmény, akár bármi egyéb, ami arra készteti az embert, hogy visszatérjen a biztos pontokhoz

2) vagy radikális változások idehaza, melyek értelmében az itthon potenciálisan elérhető életszínvonal legalább megközelítse a külföldit. Értsd: sokkalta jobb fizetés, jobb munkakörülmények, kecsegtetőbb karrierutak.

Azon ismerőseim, akik külföldről hazajárnak, legfeljebb ideiglenesen teszik azt, egy-két hétre.

Szerintem akinek mar kint nevelkedik a gyereke az nem menne vissza barmi is lenne, legfeljebb nyugdijasnak vagy meg annak sem.

Mi sem tervezzuk, 10 eve itt vagyunk, a gyerek jobban tud nemetul mint magyarul. Itt van az otthonunk...