Mindenki a maga szintjen nyomorog? Igaz szerintetek ez a megallapitas?

Mi az hogy feletetik?

"csak egy kegyetlen ember mondhat ilyet"

Nem kell egyből a rosszra gondolni.

"Igaz szerintetek ez a megallapitas?"

Igaz megállapítás, csak félreérthető. Van aki úgy mondja, hogy mindenki a maga szintjén küzd. De megvan a pszichológiai alapja: az ember semmilyen körülmények között sem lesz elégedett, ilyen az agyi hormonháztartás evolúciós okokból kifolyólag.

Akárhonnan szedte, igaza volt, de ezt te is alátámasztottad:

"Azert a ketto szerintem nem ugyanaz"

Hát pontosan ez jelenti azt, hogy a "maga szintjén".

Valakinek az a nyomor, hogy nem tud 2 liter kannásbort megvenni, van akinek meg az, hogy le kell cserélje a bömöst. Ezek szintek.

Eléggé sarkított a megfogalmazás, de tartalmát tekintve szerintem is igaz. Persze ez önmagában iszonyatos általánosítás, de trend szintjén valósnak tűnik. Boldognak lenni nem egyszerű. Annyira hajszoljuk (nyugati kultúrkör) a boldogságot, hogy abba nyomorodunk bele. A jót könnyen megszokjuk, miközben minden irányból stresszforrások bombáznak, mindezek pedig nyilván abból a közegből jönnek, amiben mozgunk - ergo nem (feltétlenül) a közeg a hibás, hanem a "szűrő", amin keresztül mi magunk látjuk és megéljük a világot.

Ilyen tekintetben mindegy, hogy a tajgán éhező családanyára gondolunk, aki kiborul mert ellopták a megspórolt apróját, vagy a milliomosra, akinek elpukkan az agya, mert jancsiszög ment a bmw kerékbe, ezért cserélnie kell azt.

Az iménti kijelentésem pedig amiatt kelthet bicskanyitogató érzést, mert a saját referenciakeretünk is szerepet játszik a kérdés etikai megítélésében. Alapértékeinkből kifolyólag sajnálatot érzünk azok felé, akik "nálunk lejjebb vannak", és sokszor irigykedünk azokra, akik feljebb. Ez önmagában szintúgy stresszforrás lehet.

A fentiek természetesen nem igazak mindenkire, nem akarok általánosítani, de szerintem gyakori. Valóban úgy tűnik, ez van belénk kódolva.

Ez igaz pedig.

Èltünk havi 170 ezerből ketten 4 ève, hònap vègère alig maradt kajára is, mert a albèlet elvitte. Akkor ùgy voltam vele, hogy bárcsak +50 ezret keresnènk, sokkal jobb lenne.

Most havi 450 ezerből èlünk ès a kiadásunk is kevesbb lett, mègsem vagyok elègedett. Szerettem volna nyáron a Kanári szigetekre menni nyaralni, de mivel februarban is megyünk egy 5 napos kikapcsra elèg messszire ès elvisz vagy 250 ezret ìgy a Kanári szigetek ugrott, be kell èrjük Èszak-Olaszországgal vagy Bulgáriával nyáron...Na ès ezt azèrt ìrtam le, mert nagyon rosszul èrint ez engem magamban, hogy nem mehetünk oda, pedig pár ève örültem volna, hogy ha 1 napra strandra kimegyünk.

Szòval igen, szintet lèptünk, de itt is "nyomorogva" èrzem magam.

Ebben nincs gonoszság, ez ìgy van.

Eleve az Oroszország-példád sarkított, mivel az egy hatalmas terület, nagyobb, mint maga Európa, és még annál is változatosabb. Jártál már ott egyáltalán? (én igen)

Ebből kifolyólag a reakció is sarkított, de valami valóságalapja azért van, ahogy a legtöbb általánosításnak