Külföldre költözött magyarok! Milyenek voltak az első napok, hetek, hónapok?

Én Angliába mentem ki. 33 évesen úgy döntöttem, hogy kevéske jobban mondva semmi nyelvtudással követem a férjemet aki azóta már 9 hónapja kint élt Angliában. Voltaképpen válaszút elé kerültünk. Vagy kimegyek vagy ő jön haza, mert elege lett a távkapcsolatból, és abból, hogy 8-ad magával él idegenekkel egy fedél alatt. Így kimentem. Én kicsit szerencsés voltam, mert a férjemnek addigra már volt 9 hónap fix állása, így már tudott egy 3 szobás lakást bérelni, hogy ne kelljen idegenekkel együtt élnünk. Kezdetben nagyon lelkes voltam, hiszen sok helyen én is azt olvastam /hallottam, hogy aki akar az fog dolgozni, még nyelvtudás nélkül is. Főleg egy kis angliai városkában. Nos 5 hónap állandó elutasítás után már voltak síros éjszakáim. Egyre elkeseredettebb lettem, és ez kihatott a tanulásomra is. Olyan idétlen dolgokkal zavartak el a munkaügyi irodákból, hogy már szó szerint megalázónak éreztem. Persze a nyelvtanulás sem ment. Már ott tartottunk, hogy hazamegyek, és amint munkát találok otthon, jön haza a férjem is. Végül egy váratlan segítség jött. A férjem kollégája említette, hogy egy kis cég főállású takarítót keres, és engem ajánlott be. Persze, hogy elfogadtam. Dolgoztam 3 évig, majd a kis cég elköltözött Skóciába, így megint munka nélkül maradtam. Sajnos pont akkor jött be a nagy válság, és a férjem cége egyik napról a másikra kirúgott 1300 embert. Voltaképpen minden nem angolt elküldtek. Mivel akkor már lassan 4 éve dolgozott ott, így kapott fájdalompénzt. Ez annyira elég volt, hogy 2 hónapig tudtuk fizetni amit kell, és enni is tudunk. Akkor újra döntés előtt álltunk. Vagy hazamegyünk vagy reménykedünk, hogy hamar találunk munkát. Hiába volt a férjem jó szakember vagy társalgási angolja,másfél hónapig nem vették fel sehová. Én esélytelennek tartottam magam, és újra jött az elkeseredés. Végül a férjemet felvették buszsofőrnek. Majd jött egy külső segítség megint. A férjem egyik angol kollégája aki jó barátja is volt szólt, hogy van egy kis cég ahová keresnek forrasztókat, meósokat. Sosem forrasztottam, azt se tudtam mit jelent az, hogy "meós" de bevitt. Hamar megtanultam. A férjem közben képezte magát. Teltek az évek, de igazából kint élésünk 7-8 évében mondhattuk el, hogy végre eljutottunk arra a pontra amikor már megengedhetünk egy kis luxust magunknak. A férjem elvégzett egy mérnöki végzettséget, és ma az itteni vasútnál dolgozik mint mérnök, nagyon jó fizetésért.

Én még mindig forrasztgatok, bár már unom, mert monoton munka de fix munka, és engem is szépen megfizetnek. Végül ma már lazulunk, vannak hobbijaink, utazgatunk. De sok sok elkeseredett évbe került ez nekünk, és sokszor majdnem feladtuk.

Angliát felejtős, amúgy sem nagy durranás, ráadásul Németország vagy Ausztria sokkal jobban megéri. Főleg, mivel Anglia kilép az EUból, ha nem lesz esetleg munkád, olyan gyorsan visszaküldenek palackpostával, hogy észre sem veszed, ez itt nem annyira fenyeget.

Én egy éve költöztem ki Ausztriába, előtte ingáztam 2,5 évet. Bebiztosítottam magam, mind a nyelvtudással, mind a munkahellyel, így nem éltem át azt, mint sokan, hogy nagy reményekkel kijönnek, aztán pár hónappal kesobb üres kézzel kullognak haza. Nyelvtudás nélkül eszedbe ne jusson, még a takarításhoz is kell egy kb alapfok!!! Aki mást mond, az vagy hazudik, vagy konkétan csak magyarokkal dolgozik együtt, mert pl kőműves, de akkor sanszos, hogy nem úgy leszel megfizetve, mint ahogy az tényleg járna, pl. elsunnyigják a 13. 14. havi fizetésedet...