Miért van az, hogy nagyon sok egyetemista egyáltalán nem ott köt ki, ahonnan elindult? És mégis hogyan csinálják?

"Például hogyan lesz olyasvalakiből orvostan-hallgató, aki először egy minimálpontszámos szakra járt"

Először nem vették fel, elkezdett egy másik szakot közben és újraérettségizett vagy nyelvvizsgát tett.

"vagy egy gyógypedagógus hogy kerül egy olyan hivatalba, aminek semmi köze nincs a gyógypedagógiához?"

Protekciója volt ott, máshogy biztos nem.

"És mégis hogyan csinálják?"

Kezdjük ott, hogy az egész oktatási, nevelési rendszer szar. És a többség nem kap útmutatást az élethez, csak annyit hogy "tanulj míg megteheted"...na kösz.

Másrészt a többség nem "életcéllal" megy egyetemre, csak benyalja a marketing szöveget hogy "diplomával gazdag leszel", aztán csodálkozik hogy nem.

Olyanok is vannak, akik családi hagyományt visznek tovább, és rájuk van erőltetve.

Sokat nem segít az egyetem hozzáállása sem, ahol az a cél hogy minél több pénzt kisajtoljanak belőled, és azt sulykolják beléd, hogy egy szar vagy.

De az is lehet, hogy szimplán "felnő" és rájön hogy marhára nem azt akarja csinálni, amit eddig tanult, jobb esetben megtalálja azt, amit tényleg szeretne. Nekem több ismerősöm van így, és valamilyen szinten én is így vagyok a dolgokkal, egyszerűen rájöttem, hogy én mit is akarok valójában és azt fejlesztem.

Én is úgy voltam anno, hogy ha belekezdtem akkor végig kell csinálni...azóta sem fejeztem be, de mértéktelen éveket beleöltem...

Utólag azt mondom, ha valami nem megy, nem akarjuk igazán, azt kár erőltetni. Van annyi szakma a világon, nem éri meg olyan dologra pazarolni az éveket, ami nem is érdekel igazán.

Másrészt ez viszont jó az egyetemben, hogy nem egy kifejezett szakmát ad, hanem alapvetően sokrétű tudást amivel el lehet menni teljesen más irányokba.

Azért én úgy gondolom, hogy oktatástól függetlenül kevés 18 éves tudja igazán megfogalmazni, hogy mivel foglalkozna szívesen akár nyugdíjas koráig. :-)

Aki pedagógusnak tanul, sok esetben tipikusan úgy indul neki, hogy szereti a gyerekeket, meg milyen jó lesz a nyári szünet, aztán élesben jön rá, hogy hát ez a szakma egyáltalán nem csak ennyiből áll, a szünet sem annyi, mint a gyerekeknek, és a gyerekek sem mind olyan aranyosak (nem beszélve a szülőkről).

Anyukámnak volt olyan hospitáló kistanító a keze alatt, aki nem akarta letanítani a gyakorlati órákat, csak írják alá neki, mert már addigra elment a kedve az egésztől, de legyen meg a diploma, ha már eddig eljutott.

Van, aki csak a várható pénz miatt megy valamilyen szakra, aztán vagy van hozzá érzéke vagy nincs.

Szaktársam 2es volt mindenből, ma elismert szakember és 1.2 millát visz haza havonta.

1) az egyetem nem tanított neki semmit, ami értelmes lett volna

2) sokkal fontosabb dolgokkal foglalkozott, mint az egyetem, és a jegyein nem látszott, hogy milyen értékes ember lesz.

Ellenpélda is sok van. Akik szín 5ösök voltak egyetemen és fogalmuk sincs, mit kell kezdeni az életben.

Valóban sokan nem tudják, hogy mire vállalkoznak. Az egyetem nem akar nekik tiszta képet adni, hogy mit fognak tanulni, mert nekik csak a pénz számít, nem a jövő generáció oktatása.