Mit tegyek hogy ne zavarjon ha másoknak nem vagyok szimpatikus?

Meg kell értened hogy nem tudsz mindenkinek megfelelni. Ennyi az egész.

Ha meg vagy elégedve magaddal és tudod hogy van olyan kör ahova beillesz, nem tudom miért keseregsz egy pár ember szimpátiáján.

#2

Mit értesz az alatt hogy nem tudják hol a határ?

Engem különösebben nem zavar ha másoknak nem vagyok szimpatikus, de ha érezhető a feszültség és előreláthatóan hónapokat, akár éveket együtt kell töltenem a személlyel (iskolatársak régen, munkatársak most), akkor én is jópofizok. Nem azért mert azt akarom hogy bírjon, hanem azért mert rohadtul zavaró az ellenséges légkör. Kell egy egészséges munkakapcsolat. Ha tehetek azért hogy ne drámázásról, egymás kibeszéléséről és mások aláásásáról szóljon az élet, akkor tenni fogok. Általában már az is elég ha látják én nem játszom a játékukat, nem fogok napi 8 órában passzív-agresszív fszként oltogatni másokat, inkább ha erőltetve is, de kedves leszek.

#3

Engem a hazug jópofáskodás zavar. Én azzal vagyok jópofa, akit kedvelek. Akit nem kedvelek, azzal a munkán kívül nem beszélek másról. Sose barátkozni jártam egy munkahelyemre sem, és mindenhol hamar megtanulták, hogy engem nem érdemes piszkálni.

Azt az embert nem bírom amúgy, aki mindenkit a barátjának tart, és mindenkivel bizalmaskodik. Az nagyon hazug dolog, hiszen nincs ember, akinek mindenki ugyanúgy szimpatikus. Velem nem kell szellemeskedni, csak hogy jobb legyen a hangulat.

Nem lehet mindenkinek mindenki szimpatikus, amíg ekkora különbségek vannak szemléletben és értékrendben. Azt kell elfogadnod, hogy "nem mindenkinek ugyanazt jelentik a szavak". Vannak, akiket kifejezetten taszít pl. egy kedves, segítőkész ember. Miért kellene ezért keseregni?

Az ő dolguk milyen emberekhez, témákhoz vonzódnak, a te dolgod pedig az, hogy a saját életedet éljed.