A nagy kérdés, kinek "kell" átadni a helyet tömegközlekedésen? Többi lent.

Őszinte leszek, és emiatt le leszek pontozva.

Két esetben adom át a helyem; idősnek, akin látom, hogy majdnem összeesik. Annak az öregnek nem fogom átadni akin látom, hogy kb rohan be a buszba, és üres ülőhelyed vadászik. A másik eset a terhes fehér nők.

Lehet lepontozni, lehet, hogy bunkó vagyok, de én nem szoktam átadni a helyem többnyire senkinek.

Napi 8 órában állok, leszakad a lábam, hulla vagyok, és ehhez még napi 3 óra tömegközlekedés.

Mindig rengeteg a cuccom, ha nem tudok leülni, kapaszkodni is alig tudok, főként tömegben.

Ha gyerekkel voltam, szinte mindig felajánlották, akkor is ha kenguruval vagy babakocsival inkább állok. Viszont amíg terhes voltam, kb senki nem adta át a helyet, pedig nagy pocakkal irtó kényelmetlen már állni.

Én nem nyavajgok egyébként, azért mert valaki fiatal még lehet fáradt, lehet menstruációs görcse, stb.

Szerintem szituáció függő. Valószínűleg nem a #3 válaszoló és hozzá hasonló emberektől várja el valaki, hogy átadja a helyet - legalább is remélem.

A legtöbb dolog nem látszik esetleg kívülről. Az hogy valaki mennyire fáradt, vagy fáj-e valamije azt nem lehet látni. Ebből következik, hogy lehet hogy valaki aki áll örülne ha le tudna ülni mert van valami gondja, és hogy az a fiatal vagy az a férfi aki ül lehet hogy nem tudna végigállni egy hosszú utat.

Amikor én jártam gimibe akkor is az volt, hogy mondjuk 6 vagy 7 óra után felszálltam a buszra, hulla voltam, leültem és bambultam ki a fejemből, majd pár megállóval később arra eszméltem, hogy mellettem álló két nyanya nyafog, hogy "jajj, szegény fiatalok, meeennyire fáááradtak" Na attól kezdve halál biztos volt, hogy nem fogok felállni. Míg ha normálisan szólt volna, valószínű átadom a helyem.

A kedvencem az, hogy a gyerek üljön le. Bezzeg mikor én voltam gyerek, akkor mi kellett felálljunk hogy a felnőttek leülhessenek.

A legnagyobb gond talán az, hogy nem kommunikálnak az emberek. Ha normálisan szólna valaki, hogy valami gondja van és leülne, akkor biztos lesz valaki aki átadja a helyet.

Én így 10 év napi szintű tömegközlekedés után azt tapasztalom, hogy a helyátadásos balhék 90%-a a követelőzésből adódik. Még soha olyat nem láttam, hogy nénike/bácsika/terhesanyuka/kisgyerek odatotyog valakihez és kedvesen megkéri, hogy had ülhessen le, akkor ne adták volna át a helyet. Olyat viszont napi szinten láthat az ember, hogy nyanya rongyol a busz után, húzza magával a banya-tankot, keresztül mindenki lábán természetesen, dúródik, mint az állat, aztán fennhangon követeli az ülőhelyet. Vagy amit már írtak, hogy nem közvetlen az embernek mondja, hogy leülne, hanem jó hangosan, hogy mindenki hallja, elkezdi ecsetelni, hogy milyen bunkó mindenki.

Na szóval én csak és csak annak adom át a helyem, aki erre emberi módon megkér. Néha fölajánlom magamtól is, ha azt látom, hogy valaki tényleg mindjárt összeesik, de egyébként néma gyereknek az anyja se, illetve nincs a tarkómon szemem, hogy folyton azt figyeljem van-e még üres ülőhely.