Mit tegyek, ha néha rámjön a "depresszió", és olyankor rossz döntések sorát hozom, éw mindent elrontok?

Nem vagyok depressziós, csak van, hogy rám jön egy olyasmi érzés, amikor csak sírni tudok, gyűlölöm magam, úgy érzem nincs remény, és meg akarok halni, de ez általában 1-2 nap alatt elmúlik, utána meg ugyanúgy találok motivációt, és nevetek, és csinálom a dolgom, szóval "normális" életet élek. Csak az a baj, hogy amikor rámjön ez az egész, teljesen bezárkózom, elküldök mindenkit és nem csinálok semmit, a síráson és az önsajnálaton kívül. Ebből persze a körülöttem levők csak annyit vonnak le, hogy lusta vagyok, és bunkó. Pedig nem akarok ilyen lenni, és megbántani sem akarom őket, csak ilyenkor nem tudok máshogy viselkedni. Nincs kedvem semmihez, és egyedül szeretnék maradni a depresszív zenéimmel, és gondolataimmal. Tudom hülyeség, de nem tudok már ezzel mit kezdeni. Nagyon rosszul esik, hogy mások azt hiszik direkt mondom le a találkozót, mert lusta vagyok odatolni a képem. Azért mondom le, mert nem bírok felkelni az ágyból. :( Csak ezt nem merem elmondani senkinek, mert félek, hogy még ennél is hülyébbnek néznek, mert elítélnek, vagy nem hisznek nekem, és akkor már hazug is leszek. Mit lehet ezzel kezdeni szerintetek? Ez normális egyáltalán?