Miért töri magát sok ember, miért ficánkol, ha úgy sem jut egyről a kettőre?

5-ös vagyok!

Elhiszem, mert végig csináltam!

Totál negatívból álltam át a siker-pályára. Megcsináltam azzal, hogy először a gondolataimat = hitemet fordítottam át a totál negatívból a "ha másnak sikerül, nekem is!" gondolkodás módba.

Mert amikor a 3-as egység megvan benned:

gondolat-szó-cselekedet egysége, attól kezdve jönnek a sikerek.

Kigondolod (kell mellé a hited is, hogy képes vagy megcsinálni), kimondod, hogy mit fogsz megcsinálni (és nem azt, hogy de jó lenne!) és nekiállsz, és addig csinálod, míg össze nem jön.

Nem biztos, hogy első nekifutásból sikerül, de ha elég erős a hited, akkor összejön, csak meg kell találnod a helyes megoldást. Igazi siker nincs megfelelő hit, és kellő kitartás nélkül! A sikerért meg kell dolgozni, és aki hajlandó erre, a szerencse is csak oda pártol.

Edisonnak pontosan 999 sikertelen kísérlet után, az 1000. kísérletre sikerült az izzót megcsinálni.

És még a 999-iknél is azt mondta, "most már tudom, hogy ezzel a módszerrel sem lesz jó", mehetünk a következő változat megcsinálására!!!

"Az égvilágon semmi logika nincs abban, hogy sikerülni fog valami azért, mert akarom. Akkor sincs garancia, ha teszek érte."

Valóban, garancia semmire sincs, de kevered a dolgokat. Te bementél a vizsgára tehát megpróbáltad, hiába nem láttál sok esélyt a sikerre. Az erőfeszítés megtörtént és sikerrel járt. Ha viszont be se mentél volna, automatikus bukás. Erőfeszítést nem tettél ugyan, de a következményei végigkövetnek később, tehát utólag kell azt a hibát még nagyobb erőfeszítéssel javítani. Na ez itt a lényeg.

Inkább próbálkozzon az ember és talán bukjon el úgy, mint meg se próbálja a frusztrációi és a lustasága miatt.

#12:

"Elhiszem, mert végig csináltam! "

Attól, hogy te valamit végigcsináltál, még nem lesz általános igazság. Attól sem, ha én végigcsináltam.

"Nem biztos, hogy első nekifutásból sikerül, de ha elég erős a hited, akkor összejön, csak meg kell találnod a helyes megoldást."

Van, akinek sokadik nekifutásra sem sikerül és meghal. Őket miért felejtitek el az ilyen jellegű monológoknál?

"Igazi siker nincs megfelelő hit, és kellő kitartás nélkül!"

Wut??? Mi az, hogy igazi siker? Az egyik ismerősöm vett egy lottószelvényt és nyert rajta egy nagy összeget. Nem akart venni, egy ismerőse nyaggatta és miatta vette meg. Nem volt semmiféle hit meg kitartás, de egy hat számjegyű összeg szerintem eléggé igazi siker.

#13:

"Valóban, garancia semmire sincs, de kevered a dolgokat. "

Pedig sokan ezt szajkózzák. Ha pozitív vagy és teszel a dolgokért, jön a siker... Pedig nem mindenkinél történik ez.

"Az erőfeszítés megtörtént és sikerrel járt."

Az erőfeszítésem lényege az volt, hogy a haverokkal utána menjek inni egyet és a tanár ne szívasson, amiért nem jelentem meg. Ezekért tettem. A sikeres vizsga egy bónusz volt.

"Inkább próbálkozzon az ember és talán bukjon el úgy, mint meg se próbálja a frusztrációi és a lustasága miatt."

Ez így rendben van egy szintig. De ha ismerem a határaimat és a lehetőségeimet, meg a környezetem, akkor eléggé zavar, ha pár könyv elolvasása után valaki megmondja, hogy frusztrált meg lusta vagyok, ha ezt vagy azt nem csinálom meg.

Én teszek a dolgaimért, de teljesen megértem, hogy pl. az ismerőseim egy része miért nem jött egyetemre. Más őket okítja...

És tényleg sokan a frusztráltság és lustaság miatt nem tesznek. Bizonyos dolgokhoz én is lusta vagyok. Elismerem, hogy olyankor rajtam áll a dolog legfőképp.