Szerintetek nem gáz h az emberek ennyire ráakaszkodnak a híres emberekre?

Úgy hozta az élet, hogy tavaly találkozhattam az egyik kedven színészemmel.Nem állt szándékomban odatülekedni, meg visítozni, mert az nekem olyan méltóságomon aluli. Viszont akkor még nem volt szinte senki a művészbejáróbál, én meg gondoltam, ilyen sincs minden nap, hát odaálltam. Aztán elég nagy tömeg kerekedett, de ha már ott álltam az első sorban, maradtam.

Most nagyon felkapott a színész, úgyhogy iszonyat tömeg lett körülötte, a mellettem álló kanadai lányt a felállított kordonhoz préselték, én szóltam rájuk, hogy normalizálják már magukat, és segítettem neki hátrább lökdösni a tömeget. Majd megsüketültem a sikítozástól, én meg álltam ott tök nyugodtan. Az említett színész oda is jött, és beszélgettünk pár mondatot, valószínűleg azért is, mert nem kaptam hisztériás rohamot, hanem mint egyik ember a másikkal beszéltünk. Mielőtt elment, még visszajött elköszönni is.

Fura volt, azt gondoltam, engem is elkap majd az izgalom, de nem.

Egyébként hivatalos megjelenésnél valahol a munkájuk része ezt elviselni, azt viszont nagyon nem bírom, mikor a magánéletben, pl. sétálnak a családdal, vagy bevásárolnak stb. odamennek az emberek fotózkodni. Soha, eszembe sem jutna így zaklatni valakit.