25-35 év közöttiek! Ti felnőttnek érzitek magatokat? Mikor kezdtétek el felnőttnek érezni magatokat?

Szerintem ez nevelés kérdése. Nekem szüleim elváltak korán, anyu pedig nagyon magának nevelt. A széltől is óvott. 17-18 évesen nem csinálhattam a konyhában semmit, mert jajj, megégetem magam. Hiába mosogattam el, anyu elmosogatott még egyszer, hogy tuti jó legyen és hasonlók.

Totálisan életképtelen felnőtt lett belőlem.

Még így 30 évesen családosan is vannak ilyenek, hogy félek a forró olajtól és hasonlók, annyira belém lett nevelve, hogy az engem tuti megéget, nem nekem való (ez csak egy példa a sok közül).

Talán emiatt még mindig nem érzem magam felnőttnek, bár a külvilág ezt nem érzékeli. Teljesen megértem mire gondolsz.

Gyereknek érzem magam, aki csak játssza a felnőttet, többnyire sikertelenül.

(Mondjuk nekem ebben az érzésben valószínűleg nagyon közrejátszik a jelenlegi élethelyzet miatti elkeseredés. Most nagyon rövid időn belül vesztettem el munkát, albérletet, és marhára azt érzem, hogy nulla a jövőképem, mivel párom sem túl tehetős, kb esélyünk sincs normális életet kialakítani, csak élünk egyik hónapról a másikra, ahogy tudunk... Ez minden, csak nem felnőtt lét, kb az egyetemisták csinálják ezt, tervezés nélkül.)

26N