Ti szerettek/szerettetek gimnáziumba, illetve egyetemre járni?

Én egy nemcsak nagyon jó hírű, de valóban nagyon jo gimnáziumba jártam es imádtam. Aztan csalódás volt, hogy az egyetemen nincs osztály, nagyon laza a közösség, és el kell keserítselek: a jo egyetemeken is vannak iszonyatosan buta emberek. Nem azt mondom, nem utálom az egyetemet, mert szeretem, amit tanulok, és megtaláltam a hozzam hasonló embereket, de azert az az igazi gimis közösségi élet (értsd: nem csak sárga földig lerészegedős bulikból áll) hiányzik innen.

Viszont ha megfelelő szakot is választasz, akkor sem csak hasznos es érdekes tárgyat fogsz tanulni! De ezek szélesítik a latokorodet, a gimnáziumi sok tantárgy is pont erre való, fogd fel inkább így.

Bocsi az ékezetekert, sok sikert a tanuláshoz!!

Én speciel gyűlöltem a gimnáziumot. A sok köcsög, bunkó, beképzelt paraszt elviselhetetlenné tette. Maga volt a II. pokol (az I. a saját otthonom és a családom volt :-() Mivel én voltam a legszegényebb az osztályban, értelemszerű, hogy engem fogott ki mindenki. Habár én voltam a legértelmesebb, de ezt ki nem szarja le végül is egy gimnáziumi osztályban csak az számít, hogy mennyire vagy gazdag vagy szép. Ha esetleg még szűz vagy, akkor holnap már ne gimibe menj, hanem akaszd fel magad. Mert ha nem teszed, akkor addig aláznak, piszkálnak, hogy a végén úgyis fel fogod magadat akasztani. Ezt eleinte én is jó ötletnek véltem, de a végén én voltam lelkileg az erősebb, és nem tettem meg.

Gimnázium után nem egyetemre, hanem szakközépiskolába mentem.

gimi: betegség miatt magántanuló voltam de szüleim mégis minden nap beküldtek, fele rész tortúra volt, de sok jó időszak is volt

egyetem:előző szakom egy katasztrófa volt, rosszabb mint a gimi, az adott szakra csak egy viszonylag kicsi belterjes klikkes társaság járt, én meg mentálisan továbbra sem voltam rendben, néhányan még ma is rámordítanak az utcán ha este összefutunk

mostani szakon társasággal nincs gond, csak a tanulás nehéz