Mi értelme van a facebook-on mindenféle baromságot megosztani amikor az ismerősei közül kb. senkivel nem találkoznak személyesen és nem is beszélnek egymással?

bocsi, előbb elment.

Szóval szándékosan nem jövök össze minddel, de igenis érdekel, hogy a srácnak a színjátszó körből gyereke született, hogy a régi ismerősömnek a kórházból már nem kell hordania azt a cuccot, ami régen a lábához volt erősítve, hogy a másik kórházi ismerősöm volt annak a zenekarnak a koncertjén, amit én tőle ismerek, és amikor ő volt a szobatársam, ő mutatta... Hogy a spanyol tanfolyamos ismerősöm lenyelvvizsgázott...

Nem tudom, szerintem ez teljesen normális, én kedveltem ezeket az embereket. Ha összefutunk a buszon, a mai napig megkérdezzük egymástól, hogy hogy van, jár-e még gyógytornázni, szokott-e még színészkedni, meg mivel anyukám tanár, gyakran kérdezik tőlem, mi van anyukámmal, tanít-e még stb. Szerintem érdektelen az az ember, akit nem érdekel az ilyesmi, de persze mindenki úgy él, ahogy akar.

Nekem majdnem 700 ismerősöm van. Nem, nem állítom persze azt, hogy mindegyikkel tartom a kapcsolatot, de mindegyikkel volt egy olyan idő az életemben, amikor tartottam. A többi pedig karrierépítés: nem fogom kitörölni az egyetemi évfolyamtársaimat, vagy a tanáraimat, a főnökömet, aki az engem érdeklő szakmában sokakat ismer stb...