Mi értelme van a facebook-on mindenféle baromságot megosztani amikor az ismerősei közül kb. senkivel nem találkoznak személyesen és nem is beszélnek egymással?
Figyelt kérdés
Én tényleg nem értem az embereket.Tegyük fel az embernek van kb.400 ismerőse.nekem pl annyi van.De össz vissz 2 emberrel szoktam találkozni akiket a barátaimnak nevezhetek.A többi 398-meg lehet,hogy régen jóban voltam,de attól még nem érdekel a facebook életük.Sőt még annak a 2 barátomnak sem érdekel a facebook élete.Ha jól belegondolok engem is sokan szeretnének a facebookon.Kapnám a lájkokat,ha törődnék az oldalammal.utolsó megosztásom tavaly márciusban volt.Kaptam rá 74 lájkot.örültem neki.De azóta egyszerüen semmi nem motivált,hogy bármit is megosszak,hogy olyan emberektől kapjak lájkot akiket,már évek óta nem láttam,és valószinüleg soha nem is fogom látni őket.egyénként már mindenki követését leitilottam.Szóval nem látom a bejegyzéseket.helyette oldalakat,csoportokat lájkolok.stb.amik érdekelnek.és azoknak látom a bejegyzéseit.Egyébként úgy látom,hogy ezt azért csinálják az emberek,mert félnek,hogy elfelejtik őket.2016. szept. 7. 14:18
1/14 anonim 
válasza:
válasza:Lehetséges, egy idő után már "kényszerré válik", hogy minden cikket, az élet minden pillanatát meg kell osztani, hogy mások lássák, hozzászóljanak, lájkolják...
2/14 anonim válasza:
Szerintem nem az elfelejtődés a fő motiváló erő. A legtöbb ember csak szimplán bizonyítani akar vagy dicsekedni azzal amit elért. (Pl: nekem erre is meg arra is van pénzem,hű de nagyon buliztam , Korfun nyaraltam, étteremben ettem mert ezt is megengedhetem magamnak, nekem sok haverom van akivel pózolhatok stb...) A like-okra egy olyan ember, akinek (a felszínes látszat ellenére) hót üres az élete, nagyon könnyű ráfüggenie, hiszen ettől érzi magát valakinek. Akinek vannak fontos dolgok/értékek a valódi életében is, akinek megfelelő az önképe, az nem egy virtuális világtól vár elismerést. Természetesen néha napján megoszthat az ember magáról dolgokat, amik az életében nagy jelentőségűek, azok számára akiket ez érdekel és esetleg más útvonalakon nem jut el hozzájuk az infó (pl. rokonokhoz, régi ismerősökhöz).
3/14 A kérdező kommentje:
Igen egyetértek.nekem pl.nem üres az életem.Rendszeresen sportolok.Dolgozok.Angolt tanulok itthon.A szüleimmel jó kapcsolatom van.szüleim már elváltak.Anyámmal élek.Apámmal jó viszonyba vagyok.Ha már görögországnál tartunk.Apámmal 7 szer voltam.Köztük Korfun is. :D.Egyébként most pénteken indulunk apámmal meg a nőjével Kefaloniára 2 hétre.Még se érzem azt hogy meg kéne osztanom.
2016. szept. 7. 15:03
4/14 anonim válasza:
válasza:Azért , ha nem is a facén, de itt csak kiírtad magadból, hogy milyen az életed nagy vonalakban :)
5/14 anonim válasza:
Fuuuu, ezert en is nagyon haragszok, amikor olyat latok h. kirakjak kepeiket, itt voltam etteremben, ebben az orszagban jartam, itt nyaraltam, az en viragaim a lakasom, stb. Ezeket mar en is neha unom, mert ismeroseim kozul is van par ember, aki mindent felrak fb re.
6/14 anonim válasza:
válasza:Szerintem ennek az az oka, hogy élőben sem vagyunk egyformák: vannak, akik szeretnek magukról beszélni, megosztani mindent másokkal, legyen ennek bármiféle motivációja is, mások meg inkább visszahúzódóbbak, keveset beszélnek magukról, nehezebben lehet őket megismerni, mert zárkózottabbak. Mostanában amúgy is jellemző az "oversharing", meg az érzelmi inkontinencia, hogy minden aktuális érzelmi állapotunkat a világ elé tárjuk (lásd emojik)és így várunk megerősítést, támogatást, sokan nehezebben állnak ellen a kísértésnek, hogy úgy érezzék, valaki mindig figyeli őket és törődik velük. Biztosan vannak köztük olyanok is, akik azt a figyelmet akarják megkapni fb-n, amit a való életben nem sikerül.
7/14 anonim 
válasza:
válasza:Csak önmajomkodás az egész, épp ezen dolog elkerülése végett teszek föl csak zenéket.
8/14 A kérdező kommentje:
Kedves 3-as nem dicsekvésként Írtam ki. :D
2016. szept. 7. 22:58
9/14 A kérdező kommentje:
vagyis 4-es :D :D.
2016. szept. 7. 22:58
10/14 anonim válasza:
válasza:Miért gondolod, hogy csak 2-vel találkoznak? értem én, hogy nyilván nem mind a 400-zal, de miért gondolod, hogy csak kettővel? És miért ne érdekelhetne olyan ember élete, akivel nem tudok személyesen beszélni? Egy sereg olyan barátom van, akiket kórházból, táborokból, tanfolyamokról ismerek, és nem vagyunk szoros barátok, de egy spanyol tanfolyamos csoporttal simán elmegyek egy spanyol filmfesztiválra, régi kórházi ismerősökkel (van tartósabb betegségem) rendszeresen felköszöntjük egymást, és érdeklődünk, hogy van a másik egészségi állapota, ugyanez a gyógytornás illetőkkel. Anyukám tanárnő, követi az összes régi tanítványát, a volt osztályát én is. Voltam tagja színjátszó csoportnak, voltam táborban segéd, voltam sportcsoportok tagja. ha összefutunk az utcán, elbeszélgetünk. Szándékosan nem találkozom mindenkivel,
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!